Madártávlat 2006/1-2.

Előszó

Eladó az egész (élő)világ?
Mephisto rondója jutott évekkel ezelőtt eszembe,amikor egy érdeklődő az agárdi Chernel István Madárvárta ára felől kérdezett. Diákjaimmal éppen a ház felé tartottunk amikor megállt mellettünk egy drága gépkocsi. A kocsi vezetője (autójából ki sem szállva) hozzánk fordulva feltette az emlékezetes kérdést: Mennyibe kerül ez a ház? Bevallom, picit váratlanul ért ez a kérdés. A Madárvártán eltöltött hosszú évek alatt mintegy húszezer látogatónak tartottam ismeretterjesztő programokat, és az eltelt idő alatt nagyon sokféle kérdésre kellett válaszolni. Voltak, akik a tó madárvilágával kívántak ismerkedni, akadtak, akik rovarokról, halakról, emlősökről, növényekről, ásványokról érdeklődtek, s mi tagadás, néha még az óvodások is felvetettek olyan problémát, amire csupán némi tanakodás után tudtam válaszolni. De hogy mennyibe kerül a Madárvárta? - ezen korábban sosem kellett gondolkodjak. A letekert ablakon keresztül azonban az érdeklődő gyors reakciót várt, hát valamiféle válasszal azonnal szolgáltam: "Uram, még nem lehet minden pénzen megvásárolni." A válasz - úgy tűnt - nem elégítette ki a gépjármű vezetőjét, mert mielőtt továbbhajtott, még ennyit mondott: "Majd meglátjuk!" Az évek teltek, s a ház körüli területen zoológusok kutatták a nádas élővilágát. Munkájuk eredményeként nemrég szenzációs felfedezés született: a Madárvárta területén egy olyan pókfaj él, amelynek legközelebbi ismert rokona Amerikában honos! Jelenleg a Madárvárta nádasa a tudományra új pókfaj egyetlen ismert lelőhelye az egész világon! A zoogeográfiában más példák is akadnak, hogy rokon állatfajok közül az egyik Amerikában, a másik pedig Eurázsiában él. Gondoljuk például a hódokra vagy a bölényekre. Állatföldrajzi szempontból pontosan ilyen jelentőségű a most felfedezett magyarországi pókfaj. Tudjuk, milyen hatalmas nemzetközi erőfeszítések folytak korábban, hogy a hódokat és a bölényeket meg lehessen menteni a kipusztulástól. Az említett emlősök védelmi programjaiban a magyar szakembereknek nem lehetett komoly szerepe. A jelenleg csupán Agárdról kimutatott pókfaj fennmaradása azonban kizárólag rajtunk múlik. E faj léte (s nem utolsósorban természetvédelmünk nemzetközi megítélése) attól függ, miként tudunk dönteni a csak nálunk honos élőlények megóvása érdekében, legyen szó akár a rákosi viperáról, akár a parlagi sasról, akár az agárdi új pókfajról. Rajtuk áll, hogy feláldozzuk-e természeti értékeinket a rövid távú haszonért, "egy tál lencséért". Mennyibe került tehát a Madárvárta ? Ha idegenforgalmi szakembereket kérdeznénk, bizonyosan "zsíros' összeget jelölnének válaszként. A területet a '80-as évek "fejlesztési tervei" is kiszemelték; abban az időben a Madárvártát Radetzky Jenő tanár úrnak - akkoriban szokatlanul széles - társadalmi összefogással sikerült megmenteni. S hogy mi lesz az új évezredben a Madárvárta pókritkaságának sorsa? Majd meglátjuk... Vissza