A holnap társadalmi rendje

Előszó

E tanulmány alapja az az előadássorozat, melyet 1956 novemberében a XIII. Leó Szociálpolitikai Kutatóintézet megbízásából tartottam. Igyekeztem lehetőleg szűkre szorítani a jelenkor elemzését és bírálatát, amiben manapság úgyis bővelkedünk. Mégsem lehetett tőle egészen eltekinteni, mert az eljövendők helyes megítéléséhez elkerülhetetlenül szükséges.
Előadásaim nagy részét a jövő megrajzolásának szántam. Egyeseknek ez a kép meglepőnek, irreálisnak, sőt talán utópisztikusnak fog tűnni. Aki megkísérli, hogy a távolba nézzen, nemcsak ilyen szemrehányásoknak teszi ki magát, hanem annak a komoly veszélynek is, hogy a még járatlan területen olykor megbotlik. Ez a felismerés azonban nem ment fel a kötelezettség alól, hogy mindent megtegyünk annak felkutatására, ami előttünk áll és tanulmányozzuk a gyakorlati rendszabályokat, melyekkel a holnap erőit örök igazságaink szellemében kiformálhatjuk. Ez minden valódi célkitűzés értelme. Feladatunkat lényegesen megkönnyíti, hogy nekünk a hívőknek - a materialistákkal ellentétben - olyan örökérvényű irányvonalaink vannak, amelyek nem vezethetnek tévutakra. Bármennyire is sötét az éjszaka felettünk, van vezető csillagunk. Amíg ezt szemünk elől nem tévesztjük, biztosak vagyunk. Még egy megjegyzés. A gondolatmenet, amely itt következik, „összeurópai". Ezért helyenként olyan szavak is előfordulnak majd, melyek talán idegenül hangzanak; indítványok, melyek egyik vagy másik országnak sajátos adottságai szerint esetleg másként valósíthatók meg. Európánk nagysága éppen abban áll, hogy nem egy kaptafára készült. Hiszek benne, hogy e sokféleségben határtalan erő rejlik, ha megtaláljuk a módját, annak - hogy a lényeges kérdésekben egyek legyünk. Vissza