Háborus jegyzetek

Előszó

A háboru megmutatta, hogy nemcsak diadalmasak, de hogy legyőzhetetlenek is vagyunk.
Ez az eredmény nemcsak a világot lepte meg, (hanem valljuk meg őszintén, magunkat is. Nem ilyen várakozásokat nevelitek bennünk. A reakció egy pusztulásnak induló történelmi osztály sorsaihoz akarta kötni országunk jövőjét is és a magyar államférfiak legnagyobb része hitte vagy legalább hirdette, hogy hiszi, hogy jövendőnk egyenesen attól függ, vájjon az uri nemzetségek befolyása megmarad-e a vármegyékben és a törvényhozásiban. A demokratizálásra irányuló minden törekvést Kasszandra-jóslatokkal fogadott, egyenesen a magyar faj elleni merényletet és az állam elkerülhetetlen veszedelmét látta, vagy akarta láttatni bennök. A „radikálisok" némely szószólói politikai érettség hiján, meg nem emésztett elméleteket hoztak a politikai piacra és szinte kéjelegtek kínnak a kifest és éhen, hogy a nemzetiségi kérdés mint bomlasztotta meg a magyar állam és a monarchia fundamentumait. Egy ideológiához való hűséget fontosabbnak tartottak, minit az élethez való alkalmazkodást. Az élethez való alkalmazkodásnak azonban nem az ideológiához való hütlenséget értem, hanem azt a törekvést és ellenőrző munkát, mely az ideológiákat a tapasztalás nyomán állandóan át meg átformálja.
A parlamentek ma seholsem mutatói a nemzeti kultúrának s az ország szellemi nívójának és igy a politikai porond és a parlament sem lehet igazi nevelője a népnek, hanemha a demagógia diszciplinájában. A mi nagy pártjaink sokfelé rövidlátóknak mutatkoztak a mesgyéiken tul történő dolgok tekintetében... Vissza