Előszó
Kis túlzással azt is állíthatnám, hogy ehhez a kötethez semmi közöm, hiszen egyetlen szavát sem én írtam. Szerepem mindössze arra korlátozódott, hogy olvasás közben szövegkiemelővel megjelöltem...
Tovább
Előszó
Kis túlzással azt is állíthatnám, hogy ehhez a kötethez semmi közöm, hiszen egyetlen szavát sem én írtam. Szerepem mindössze arra korlátozódott, hogy olvasás közben szövegkiemelővel megjelöltem néhány mondatot az elém kerülő szövegáradatból, majd ezeket utóbb elraktároztam és rendszereztem. Ez a kötet tehát nem önálló szellemi alkotás, mindössze olvasási szenvedélyem mellékterméke.
Az itt közölt idézetek célja: részrehajlás és kommentár nélkül szembesíteni az olvasókat és a szerzőket a korábban leírt mondatokkal. Egy pontos idézet mindig megáll önmagában, magyarázni fölösleges: szolgál és kiszolgáltat. Nyilvánvalóvá válik a szerző világnézete, hovatartozása, gondolkodásmódja és erkölcsi felfogása. Ezért nem mindegy, hogy az ember mikor és mit ír le.
A jelen kötetben szereplő szerzők közül sokan nem osztják e felfogást, mert ők már leírtak mindent - meg mindennek az ellenkezőjét is. Baloldali és liberális körökben ez elfogadott gyakorlat. Az abszolút igazságot mindig a pillanatnyi vélemény tartalmazza, ezért szerintük fölösleges a múltban keresgélve kötekedni. A balliberálisok dialektikusan és sokszor változtatják a véleményüket, ha politikai céljaik vagy egyéni érdekeik úgy kívánják. Többnyire Herbert Marcuse szellemében járnak el, és napi gyakorlattá tették a kettős mérce alkalmazását. Ennek az úgynevezett represszív tolerancia elve az alapja, aminek lényege, hogy mindent el lehet nézni a baloldalnak, de a jobboldallal szemben a zéró tolerancia elvét kell gyakorolni.
E kötet összeállítói a szólás-, vélemény-, és sajtószabadság hívei, akik elleneznek mindenfajta tiltást. Paul B. Coleman szerint „a törvénynek csak akkor kell megakadályozni a beszédet, ha az azonnali erőszakra uszít. (...) Nem kétséges, hogy a beszéd szabadságát csak kockázat árán lehet erősen védeni. Olyan társadalomban, amelyik tolerálja a sértő és bántó beszédet, mindig fenn fog állni a kockázat, hogy egyes polgárokat sért az, amit hallanak. Csakhogy éppen ez az a kockázat, amit a liberális demokráciákban élő nemzeteknek vállalniuk kell." (Paul B. Coleman: Cenzúrázva. Bp., 2013, Kairosz.)
E vélemény ismeretében különösen érdekes és érthetetlen, hogy baloldali és liberális körök a nekik nem tetsző szavak és nézetek törvényi úton történő betiltását követelik.
Vissza