Tettem valamit a hazámért

Fülszöveg

Haász János "igazi '56-os volt" mondta róla egykori akadémia parancsnoka Márton András altábornagy. Súlyos sérülését, amit egy gránátszilánk okozott, így írja le könyvében: "Harckocsik dübörgését hallva a Baross utcán, ahol az utca kettéágazik, van egy templom. A templom felé szaladva nem tudom mi történt, csak arra emlékszem, hogy egy pincében vagyok, körülöttem asszonyok, férfiak és gyerekek vannak. Szédültem, körülöttem minden groteszknek tűnt. A testemet merevnek éreztem, a hangokat nagyon távolinak. A takaró alá nyúlva rájöttem, hogy melltől lefelé be vagyok fáslizva. Egy hölgy lépett hozzám, akiről megtudtam, hogy orvos. Mi történt velem? Hol vagyok? Mi van a társaimmal? - kérdeztem. "Nem tudom!"- jött a válasz. Mi bajom van? Miért vagyok befáslizva?- kérdeztem. "Mikor felszedtük, és lehoztuk én megnéztem, hogy van-e sérülése. A zúzódásokon kívül a hátadon egy kis lyukat találtunk." De én nem érzek fájdalmat - mondtam. "Ez természetes, mert a fájdalomcsillapító injekciók megszüntették. Ideiglenesen befásliztalak, és ha csend lesz, kihívjuk a mentőket." Könyörögtem, hogy ne hívjanak mentőt, és ne vigyenek kórházba, mert félek, hogy letartóztatnak. A következő nap reggelén orosz hangok hallatszottak az udvar felől.
Rám dobtak egy dunyhát és egy nő, akinek körülbelül három hónapos ikrei voltak, a rajtam lévő dunyhára tette az ikreit. Nem tudom, hogy mit csinált velük, lehet, hogy tisztába tette őket. Úgy gondolom, hogy a nők közül többen ott álltak, mert hallottam, ahogy gügyögnek a bébiknek. Rövid idő múlva oroszul elhangzott a kérdés, hogy adják ki a felkelőket, ha itt rejtőzködnek. Ezt a kérdést valaki azonnal magyarra fordította. Az ikrek őrült bömbölésbe kezdtek. Úgy látszik, hogy az oroszok odaléptek a bébikhez, mert egész közelről hallottam amint oroszul gügyögnek a bébiknek, majd eltávoztak."
A könyvből nemcsak a kort, hanem Haász János gondolatait, vágyait, törekvéseit, morális meggyőződéseit is megismerhetjük. Ez az Ő története, egy híradó tiszté, egy hős forradalmáré, aki életéből csak az első 26 évet töltötte hazai földön, a további 50-et emigrációban, a mindvégig kitartó küzdő társával, a feleségével. A hős jelző ellen bizonyára tiltakozna. Az '56-os forradalom, mint megannyi embernek sorsfordító volt az életében. Katona volt, a technikai gondolkodás, az akciók embere, aki az emigrációban való újrakezdéseinek sikereivel, a környezetére tett hatásával is igazolta kreatív életerejét. Vissza