"Ha sátorházunk összeomlik..."

Előszó

Részlet a könyvből:

Néhány évtizede megnőtt hazánkban a temetők látogatottsága, megváltoztak a temetkezési és gyászolási szokások. Ahogy többen mondják: a temető- és halottkultusz jelentősen fellendült. Soha nem látott tömegek mennek, nemcsak halottak napján, de egy egyszerű vasárnap délután is a temetőkbe. Viszik a virágot, koszorút, gyertyát és szívük fájdalmát a sírokhoz, újra építik az értékes kriptákat. Míg a másik oldalon, szeretteik hamvait szórják szét, esetleg hazaviszik, hogy vitrinbe tegyék, eltemessék a kertjükben. Akadnak olyanok, akik semmilyen pénzért el nem hamvasztatnák elhunyt szeretteiket, mások viszont vízbe, levegőbe, vagy földbe szóratják szét hozzátartozóik porait. Ki ne látott volna még az országút mentén elhelyezett keresztet koszorúval - holott az illető nem is ott van eltemetve. Halottak napján ma már felekezetre való tekintet nélkül égetik az emberek családtagjaik sírján a gyertyákat, pedig ezt korábban csak a római katolikus vallás hívei tették.
Egy évszázada még azt lehetett mondani, hogy a halotti kultusz, a temetői és a temetési szokások hűen tükrözik az emberek világnézetét és hitvilágát. Mára a helyzet jelentősen megváltozott. A különféle távol-keleti vallások és filozófiák, a masszív materializmus és ateizmus, továbbá a tanatológiának, a "halál tudományának" irodalma, alaposan összezavarták az emberek hitvilágát, így a keresztyén embereket nagyfokú tudatlanság, lelki tájékozatlanság jellemzi ma ezen a területen. Vissza