Fülszöveg
„Ami az aradi vértanúk emlékének megőrzését illeti, különösebb büszkélkednivalónk nincs" - írta 1979-ben, az aradi vértanúk peranyagait közreadó kötetében Katona Tamás, a forradalom és szabadságharc történetének egyik legjobb ismerője. A néhány éve elhunyt kiváló történész szavainak igazságát kár lenne tagadni: az aradi vértanúk többségéről mindmáig nem született kritikai, alapkutatásokon nyugvó életrajzi munka.
A Line Design Kiadó sorozata ezt a hiányt kívánja pótolni.
Október 6-án reggel fél hatkor a négy, golyó általi halálra ítéltet, Lázár Vilmost, Dessewffy Arisztidet, Kiss Ernőt és Schweidelt vezették ki a sáncárokba, majd az őket kísérő szerzetesekkel elvégzett közös ima után felolvasták az ítéleteket. Schweidel kezében tartotta feszületét, s kérte Bardócz Sándor lelkészt, hogy a kivégzés után vegye ki kezéből, s adja át fiának, Albertnek. A vezénylő parancsnok jelére eldördültek a tizenkét főnyi kivégzőosztag fegyverei. Két katona a mellre, egy a koponyára lőtt....
Tovább
Fülszöveg
„Ami az aradi vértanúk emlékének megőrzését illeti, különösebb büszkélkednivalónk nincs" - írta 1979-ben, az aradi vértanúk peranyagait közreadó kötetében Katona Tamás, a forradalom és szabadságharc történetének egyik legjobb ismerője. A néhány éve elhunyt kiváló történész szavainak igazságát kár lenne tagadni: az aradi vértanúk többségéről mindmáig nem született kritikai, alapkutatásokon nyugvó életrajzi munka.
A Line Design Kiadó sorozata ezt a hiányt kívánja pótolni.
Október 6-án reggel fél hatkor a négy, golyó általi halálra ítéltet, Lázár Vilmost, Dessewffy Arisztidet, Kiss Ernőt és Schweidelt vezették ki a sáncárokba, majd az őket kísérő szerzetesekkel elvégzett közös ima után felolvasták az ítéleteket. Schweidel kezében tartotta feszületét, s kérte Bardócz Sándor lelkészt, hogy a kivégzés után vegye ki kezéből, s adja át fiának, Albertnek. A vezénylő parancsnok jelére eldördültek a tizenkét főnyi kivégzőosztag fegyverei. Két katona a mellre, egy a koponyára lőtt. Schweidellel, Dessewffyvel és Lázárral az első sortűz végzett; Kiss Ernő csak megsebesült, mire három közkatona közvetlen közelből agyonlőtte. A kivégzettek a kivégzés helyszínén temették el.
Noha Bardócz - Schweidel kívánságának megfelelően - kérte Alois Howiger várparancsnokot Schweidel holttestének kiadására, hogy az aradi temetőben temethesse el, de ezt a várparancsnok megtámadta, mondván, hogy „a katonát ott temetik el, ahol elesik'. Kiss Ernő holttestét október 9-én, Dessewffyét 1850 márciusában csempészték ki a sáncárokból; Schweidel és Lázár maradványai egészen 1913. október 20-ig ott maradtak, akkor tárták fel őket. Antropológiai vizsgálatukat dr. Bartucz Lajos végezte el. A csontmaradványokat az aradi Kultúrpalota kriptájában, majd 1974. októberében a többi, Aradon és Arad környékén nyugvó vértanú maradványaival együtt az emlékoszlopuk alatt létesített kriptában helyezték el.
Hernády Zsolt kötete Schweidel életét a levéltári dokumentumok és a kiadott forrásanyag alapján mutatja be. Az életrajzot fennmaradt leveleinek és jelentéseinek gyűjteménye egészíti ki.
Hermann Róbert
Vissza