"5 kötet a Műemlékeink sorozatból (nem teljes sorozat)"

Előszó

Világi műemlékeink sorában jelentős helyet foglal el a Szombathely és Veszprém közötti útvonalon fekvő sárvári vár. Hogy eredetileg mikor kezdték építeni, ma már nem tudjuk. Kétségtelen, hogy a 12. századvégén jelentősebb királyi vár, amely az országot pusztító sokféle ellenségnek minden időben ellenállt. Még a Dunántúlon annyit dúló török sem tudta bevenni, noha a 16-17. században a környező erősségek legnagyobb része - Esztergom, Tata, Győr, Komárom, Veszprém, Pápa, Marcaltő - hosszabb-rövidebb ideig a „pogányság5' kezére került. Pedig sokáig még csak palánkvár ; döngölt föld, font sövény, karóból készült kerítés és a mocsár, a vizesárok egyetlen védelme. A nagyszabású, érdekeshatású várkastély bástyái, a széles vizesárok, a boltozott szobasorok, nemzeti történelmünk sok fontos eseményének voltak tanúi. Valószínűleg már az ókorban lakott terület volt Sárvár, kelta településről beszélnek a kutatók. Egyesek szerint a római korban Aribona néven forgalmas lóváltó állomás volt itt, amely azután a negyedik században, a népvándorlás viharaiban elpusztult. A kilencedik századból szláv település nyomai rekonstruálhatók. A szlávok építhették fel az ún. Óvárat, amely a mai Óvári-dűlő táján lehetett. Honfoglaló őseink a Gyöngyös és a Rába összefolyásánál kezdenek cölöp és sárépítményt emelni. Ez lesz a későbbi ún. Újvár. A 12. század végén Sárvárt királyi várként emlegetik. 1273-ban IV. László a Ják nemzetségnek adja a várat, 1328-ban Róbert Károly új privilégiumokkal ruházza fel a lakosokat, 1341-ben Erzsébet királyné elengedi a sárvári polgároknak a harmincad fizetését. A vár, mint „Castrum Sarwar" szerepel okleveleinkben. 1351-ben Nagy Lajos király szabad letelepedést biztosít a községben, evvel is növelve a várkörzet kiváltságait. A vár külső képéről, erődítéseiről ez ideig keveset tudunk. Síkföldi vár lévén, az építők minden bizonnyal kihasználták a mocsaras vidék területi adottságait vizesárok készítésére. Vissza