Domboldalon

Fülszöveg

H. Németh István evangélikus lelkészként évtizedek óta ismert, tekintélyes és meghatározó egyénisége Szekszárdnak. írásai nemcsak arról árulkodnak, hogy a szónak mestere - hisz ez hivatásából eredeztetve a retorika műfajában szinte adott hanem a töprengő esszéhez, a történetekben kibontakozó novellához, az emléktöredékek érték szerinti elrendezéséhez, sajátos mozzanatok megörökítéséhez, áthagyományozásához, s ez által mindezek élővé tételéhez is ért. Műveinek színtere jórészt Szekszárd, amely kimondatlanul vagy kimondottan rendre felismerhető, mert az elbeszélő valamilyen novellaírói képalkotó eszközzel megvilágítja, akár jellegzetes tájképpel, akár egy helyi ismert arcél felvázolásával. Ám akkor is átsejlik az írói környezet ha egy általános név a főszereplő. H. Németh István elbeszélései egy tanulságos élet kiválasztott és a művészi általánosítás magas szintjére emelt mozzanatai. Mindezeket alátámaszthatnám bármelyik elbeszélés bemutatásával. Ilyen például várost környező táj hátterébe komponált Szekszárdi csömöge című novella. Ha valaki járt a környező dombok valamelyik tanyáján, az otthon van ebben az írásban, s ha nem látta még ezt a vidéket, akkor minden bizonnyal vonzalma támad a megismerésre. S nemcsak ebben a novellában, hanem szinte mindben hétköznapi ember egyáltalán nem hétköznapi története alkotja a fő vonalat. Erezni lehet, hogy az író azok között mozog, akiknek az életét beviszi az irodalomba.
Külön színfoltnak számítanak azok az írások, amelyek az értekező próza eszközeivel mondják el a szerző véleményét a város szellemi vonzásáról, kiemelkedő vagy feledésben lévő, de valaha jellegzetes alakjairól. Illő helyen kezeli a kultúra és a történetírás vagy az efemer irodalom aprómunkáit végző alkotókat, akik nélkül bizony adathiányban szenvedne a historikus. Ezekben az írásokban Illyés, Babits, Garay s más neves literátor egy-egy skiccvonala is megmutatkozik az olvasónak.
H. Németh István e gyűjteménye valójában tárgyhoz szabott keresztmetszet gazdag munkásságából s - úgy gondolom - több, a városát és az irodalmat szerető ember szívesen veszi majd kezébe e lélekkel telített elbeszéléseket. Vissza