William Clissold világa I-II.

Előszó

Rossz jel, ha a szerző előszót ír a könyvéhez. Éppen olyan, mint amikor egy képet nem lehet megérteni a felirata nélkül. Arra vall, hogy kimaradt valami, amit kívülről kell pótolni. Ez a pár szó itt nem bevezetés akar lenni, hanem tiltakozás. A címlap elé teszem és már ezzel is jelzem, hogy nem előszó, hanem vétó. Védekezés olyan kritikusok és olvasók ellen, akik mindenáron olyasmit keresnek a könyvben, ami eszeágában sem volt a szerzőnek.
Ez a könyv regény és semmi egyéb. William Clissold képzelt alak, aki jellemnének és típusának megfelelő módon gondolkodik. Érzéseiben, makacsságában, hitében, politikai nézeteiben, ítéleteiben önmagát adja és nem a szerzőt. Liberális szellem, de a szó legtágabb értelmében. Modern ember, aki önmagának a kiélésére törekszik. A nézetei néha - de nem mindig - közel járnak a szerző személyes nézeteihez. De ez még nem lelenti azt, hogy William Clissold szájából H. G. Wells beszél. A rokonság csak természetes. Az író nem rjazolhat olyan világot, amelyek számára teljességgel idegen Ennek a könyvnek a szerzője nem tudná leírni Northumberland hercegének avagy például Mr. Ramsay Mac Donaldnek a lelki életét. Ilyen típusokat csak csodálhat vagy támadhat, messzi távolból magyarázhatja vagy találgathatja őket. elmondhatja, hogy miben különbözik tőlük. De csak olyan alakot képes megteremteni, akit rokonszenvesen át tud érzeni. Minden író minden alakjában némileg önmagát ábrázolja. Még Hamlet is Shakespeare vetülete. De ha ezzel tisztában is vagyunk, mégsem lehet felelősségre vonni H. G. Wellset William Clissold szavaiért. Nem szabad rátámadni H. G. Wellsre azzal, hogy lám megint megváltoztatta a nézeteit, csak azért, mert William Clissold sok dolgot más szemmel néz, mint Polly, Ponderevo, Preemby, Devizes, Martineau, Remington, Kipps, Nobby, Benham, Prothero vagy más regénylalakok, akiket H. G. Wells szócsöveinek tekintenek. Manapság a memoárok olyan divatosak, hogy H. G. Wells nyilt sisakkal is nyugodtan megírhatta volna a saját önvallomásait, ha önvallomás lett volna a szándéka.... Vissza

Fülszöveg

William Clissold, a self made man, angol milliomos, gyáros meséli el élettörténetét ebben a két kötetben, gyermekkorától addig a napig, amig egy autóbaleset pontot tesz ez után a ragyogó pálya után. Ezen a kereten belül azután módot talál az iró arra, hogy elmondja véleményét minden modern problémáról, a szerelemtől a bolsevizmusig. És ezekkel a véleményekkel érdemes megismerkednünk. H. G. Wells nemcsak birálni, hibáztatni, tagadni tud, hanem épiteni is. Az a perspektiva, amit a Clissoldban megmutat, valóban a mai káoszból ki vezető ut reményteljes távlata, az egyetlen lehetséges konstruktiv világszemlélet.
De Wells nemcsak a társadalmi kérdések apostola, hanem az emberi lélek költője is. A Clissold néhány oldala a legszebb, legbensőségesebb lira, amit valaha férfi és nő viszonyáról, szülői szeretetről, barátságról irtak. Felejthetetlen, leheletfinom megfigyelések sorakoznak ott, ahol az öregedő Clissold a Champs Elysées napsütéses forgatagában felfedezi Clementinát, visszavonul vele a provencei házikóba s itt, mint a XX. század Faustja, maga mögött hagyva a társadalom olcsó hiuságait, felismeri az élet legszebb ajándékát, a szerelmet.
Ez a regény H. G. Wells hatalmas ihletének, páratlan müvészetének, a világraeszmélés legtisztább pillanatának gyümölcse. Talán a legsulyosabb, legdöntőbben fontos müvészi alkotás, amit az utolsó évtizedek alkottak. Ez az a könyv, amiből a háboru utáni emberiségnek meg kell tanulnia az igazi szivből fakadt lelkesedést, ernyedetlen törekvést, törhetetlen hitet. Vissza