Az új Machiavelli I-II.

Előszó

Részlet:

I.
ELMÉLKEDÉS EGY KÖNYVRŐL, MELY SOHASEM ÍRÓDOTT MEG.
1. §.
Mióta erre a helyre kerültem, nagyon nyughatatlan voltam és erőimet rosszul kigondolt könyvek hiábavaló elkezdéseire pazaroltam. Negyvenkét esztendős korában az ember nem egykönnyen barátkozik meg új életmóddal s én is úgy találtam, hogy az elhagyott életnek nyüzsgő emlékei még mindig hazátlan méhraj módjára zümmögnek a fejemben. Elmém zavaros tiltakozásokkal és védekezésekkel volt tele. Mindenesetre elég nehézségre kellett számítanom az elmondandó bonyolódott dolgok kifejezése körül, de nagyban növelte a zavaromat a nagy hasonlóság is, hogy egy bizonyos Niccolo Machiavellivel is az történt, hogy majdnem abban a korban, melyet én elértem, kiesett a politikából s hogy lelkének a nyughatatlanságát foglalkoztassa, egy könyvet írt, majdnem úgy, mint én szándékoztam cselekedni. Könyvet írt a politika nagy alkotó szellemének az egyéni jellemhez és gyengeségekhez való viszonyáról és ennyiben teljesítménye mély nyomjelzés gyanánt húzódik tervemnek az útvonalán. Ez a körülmény erősen tévutakra vezetett. Számos hét előtti ügy már, - melyet a mögöttünk fekvő hegységekbe tett néhány hosszú kirándulás és egy Genuába tett emlékezetes kirándulás, a kék és bíborszínű vizeken, melyekben Shelley elpusztult, ugyan változatossá, - mikor megkezdtem A Fejedelemnek fáradságos és hiábavaló utánzását. Vissza