Az álom

Előszó

Wells költői munkásságában ez a regény klimaxot jelent, a hegytető gerincét, ahonnan előre-hátra, messzi és mély horizont nyilik a pusztuló Európa véres, de megdöbbentően tágkörü világára. Négy nagy regénye jelent meg Wellsnek a háboru utolsó éveiben és a versaillesi béke után. Sorban ez a regény a negyedik, betetőzése, koronája a sornak s bár soha előre tudni nem lehet, hogy a költő géniusza milyen ajándékkal lepi meg a világot s bár ez a tisztaszemü és melegszivü angol ember, akinél fájdalmasabban és remegőbben senki e beteg világ pulzusán nem pihentette a kezét, döbbenetes és könnyek közt mosolygó remekmüveket irhat még gyötrődő nemzedékünknek, nem valószinű, hogy azt a magasságot, amit ez a regény jelent, ebben a formában mégegyszer elérje.
A jövendő költője és a szellemes, ötletes, utópiák épitőmestere ebben a regényben megforditja időket kémlelő távcsövét és ezredévek ködös távolából pillant vissza a ma kis világára. Maga az ötlet meglepő és mulatságos s mulatságosnak indul a regény maga, de e szerencsétlen világrésznek sorsa, e hánykodó és szenvedő nemzedéknek könnyes végzege halkan és leheletszerü árnyalatokban hangolja tragikusra a történet menetét. Formában tökéletes, felépitésében mesteri maga a szerelmi történet, melynek keretében Wells a maga sulyos és rideg kritikáját elmondja a mai európai társadalomról, s bár a történet hőse angol és londoni ember, lelkének mikrokozmoszában benne van a mai Európa minden boruja, bánatja és szenvedése. Ha az egész európai irodalom, mindaz, amit 1914.és 1924. között az európai literatura produkált, valami különös véletlen folytán elpusztulna, a jövendő arheológus ez egyetlen könyvből meg tudná konstruálni a mai Európa lelkét, idegeinek minden rezdülését. Vissza