A régi Bécs

Előszó

Részlet a könyvből:

Az osztrák nemesi kaszt uralkodott a nép felett, közötte élt, de patriárkális viszony volt köztük. A kultúrtörténelem lerögzíti, hogy az osztrák Habsburgok mind jobban eltávolodnak a merev spanyol ceremóniától. Mária Terézia császárnő és fia, II. József császár, már nem távoli, idegen isten a nép számára, már nem az a merev szertartásos uralkodó, mint V. Károly császár, aki Madridból az egész világot kormányozza. Az osztrák Habsburgok barátságosak, egyszerűek, majdnem polgáriak. Humort mutatnak, vagy legalább is színlelik a humort. Megbecsülik a népi szokásokat, vagy úgy tesznek, mintha megbecsülnék őket.
Példájuk hat a nemességre, az is leereszkedő és megértő, jószívet színlel. A nemesség utánozza a polgárságot. A városi gazdagok jórészt polgárok. És a szegények óriási tömege, amely mint más nagyvárosokban, Bécsben is él? Nem érzi magát olyan elárultnak, nem veszítette úgy el az emberi méltóságát, nem aláztatott meg úgy, mint Párisban. Egy államban, amelynek földbirtoka jórészt nemesi latifundiumokból áll, természetesen meg nem oldott társadalmi kérdésekkel találkozunk. De ezek a kérdések nem éleződnek ki olyan borzalmasan. A szörnyű ellentét: a gyémánttól ragyogó nemesek és az üvöltő rongyoshad, melyet a párisi utca mutat, nem látható Bécsben. Rövid összefoglalásként mondhatjuk: a 18. századbeli bécsi nemesség ugyanaz a nemesség volt, amelynek Haydn és Mozart komponált. Ez a nemesség gazdag, de nem fitogtatja arcátlanul gazdagságát. És a nép nem volt olyan szegény, mint Párisban. Vissza