Bíbor sivatag/Emberi sors/Julio Jurenito

Fülszöveg

Bíbor sivatag
Herbert Ernest Bates egyike ma a legnépszerűbb angol prózaíróknak. 1905-ben, Közép-Angliában született; novelláival tűnt fel, újságíró volt, a háborúban repülőtisztként szolgált. Legjobb regényei háborús élményeiből születtek. Rendkívül termékeny író; novellán és regényen kívül esszét, tanulmányt, útirajzot, színdarabot is írt. Minden évben kiad egy-két könyvet.
Három egymás után írt háborús regényében - A jacaranda-fa; Jó széllel francia partra; Bíbor sivatag - voltaképpen ugyanazt a témát dolgozta fel. Egy fiatal angol férfi idegen környezetben életveszélybe kerül, és szörnyű megpróbáltatások után megmenekül; a menekülésben egy bennszülött lány segít neki.
Alig van a modern világirodalomban író, aki Batesnél egyszerűbb eszközökkel tudna hőst teremteni, hőst a szónak nemcsak irodalmi, hanem emberi, sőt háborús értelemben. Bates mindhárom háborús témájú könyve a helytállás regénye, s az a mondanivaló, amiért Bates háromszor is megírta a témát, talán furcsán hangzik, de alighanem: maga a hős. Az átlagember, akinek semmiféle különleges tulajdonsága nincs, hacsak az nem, hogy minden körülmények között ember tud maradni. Ragaszkodik az élethez, s ez a ragaszkodás sem állattá, sem félistenné nem teszi, pusztán csak erőt, leleményességet és hitet ad neki, amivel megmenekülhet, s megmenthet másokat is.

Emberi sors
Mihail Solohov a tolsztoji méretű nagyregények, társadalmi eposzok megalkotása előtt elbeszélésekkel indult el az írói pályán. Az anyajegy, a Sibalok magzatja, az Idegen vér és a többi, a húszas években keletkezett írás a polgárháború drámákkal és tragédiákkal teli időszakát ragadja meg, e remekmívű novellákban a kozákság egyéni sorsa egy egész vajúdó s gyötrelmekben újjászülető nép sorsfordulóját szimbolizálja.
Könyvünk záró elbeszélése az immáron világsikerű Emberi sors, amelynek egyszerű katonahőse a második világháború megpróbáltatásai és tragédiái után is megőrizte hitét az életben, az emberekben.

Julio Jurenito
"... A Julio Jurenito-t azért szeretem, mert sok hiányossága ellenére is én írtam, én éltem át, valóban az én könyvem.
... A Jurenito-ban megbélyegeztem mindenféle faji előítéletet, nacionalizmust, lelepleztem a háborút, a kegyetlenségeket, azoknak az embereknek a kapzsiságát, képmutatását, akik elkezdték a háborút, és nem akarnak lemondani róla, a fegyvereket megáldó papok álszenteskedését, "az emberirtás humánus módszerein" töprengő pacifisták képmutatását, a rettenetes vérontást igazodni akaró álszocialistákat. 1960-ban is vállalom ezeket a gondolatokat, és ha gyűlölöm a faji előítéleteket és a fasizmust, s ha van erőm arra, hogy részt vegyek a békeharcban, azért van, mert az ember fél évszázad alatt sokféle ruhát ölt ugyan magára, mindamellett ugyanaz marad, aki volt.
A Jurenito-ban bemutattam a pénzvilág képmutatását, a hamis szabadságot, amelyet Mister Cool csekkkönyve és Monsieur Delhaie irányít, ... Tizenkét évvel Hitler hatalomra jutása előtt bemutattam Herr Schmidtet, aki "egyszerre tud nacionalistaként és szocialistaként tevékenykedni", aki azt mondja a franciáknak és az oroszoknak: "Feltétlenül meg kell szerveznünk magukat", "gyarmatosítani kell Oroszországot, és minél alaposabban elpusztítani Franciaországot és Angliát... A puszta föld marad utánuk... Hogy az emberiség érdekében egyetlen őrültet ölünk-e meg, vagy tízmillió embert, az csak mennyiségi különbség. De ölni feltétlenül kell...."
Ha nem írtam volna ezt 1921-ben, akkor 1940-ben nem tudtam volna megírni a Párizs bukását.
Néha tévedtem, néha elég tisztán láttam..."

Ilja Ehrenburg: Emberek, évek, életem Vissza