Négyszemközt a forradalommal

Fülszöveg

Kajurov, a viborgi pártbizottság egyik vezetőjének emlékezéseiből:
"Március kilencedikén az Erikszon gyár munkásai nem álltak munkába. Gyűlést tartottak az üzemben, majd utána a proszpektre özönlöttek, hogy Petrograd utcáin "Munkát! Kenyeret! jelszóval tüntessenek.
A proszpekt itt nagyon keskeny... Mintegy száz méternyire előttünk kozákok álltak, hogy elzárják a tüntető menet elől az utat...
Szorongatott helyzetbe kerültünk... A környező üzemekből újabb és újabb munkástömegek érkeztek. Felhangzott a tisztek vezényszava, a kozákok kivont karddal rontottak védtelen, fegyvertelen menetünkre.
A tisztek rontottak legelőször vérben forgó szemmel a tömegre, lovukkal törtek maguknak utat; a proszpekt egész széltében felénk ugrattak mögöttük a kozákok... De ó, micsoda öröm! A kozákok libasorban kanyarogtak a tisztek által vágott ösvényen, néhányan mosolyognak, egyikük pedig feltűnően a munkások felé kacsint...
És most felhangzott a második vezényszó, és újabb roham indult immár megnövekedett menetünk ellen. S most fordított irányban megismétlődött az előbbi jelenet.
És megismétlődött harmadszor és negyedszer is ugyanaz. A tisztek arcán látszott, hogy most már saját életüket féltik... Belátták, hogy hiába erőlködnek, és nem vezényeltek több rohamot..."
Alekszandr nagyherceg emlékezéseiből a cárizmus utolsó napjairól:
1917. március
"Szárnysegédem hajnali szürkületkor elkékült szájjal ébresztett fel. Nyomtatott papírlapot nyújtott felém. A lemondó okirat volt. Niki nem akart megválni Alekszejtől, s Misának adta át a trónt. Felültem az ágyban, és még egyszer elolvastam. Nikinek nyilvánvalóan elment az esze. Mikor mondott le egy uralkodó a trónról azért, mert a fővárosban kenyérhiány miatt zavargások voltak? A tartalékcsapatok árulása Szentpéterváron! De hiszen tizenöt milliós hadsereg felett rendelkezett? 1917-ben nevetségesnek tűnt ez az egész... ugyanilyen nevetségesnek tűnik még 1932-ben is..." Vissza