Gyurcsány szabadon

Fülszöveg

Meg lehet szokni a hatalmat?
Én nem szoktam meg, de gyanítom, hogy személyiség függő. Ezt az egészet nem nagy pátosszal csináltam. Olyan ez, mint amikor az ember először megy be a Parlament épületébe, elájul a látványtól. Aztán amikor mindennap ott a munkahelye, minden olyan természetes lesz. Elvész az ünnepélyesség varázsa. Nem lehet mindennap rácsodálkozni, hogy te vagy a miniszterelnök.
Ha normális vagy, tudod, hogy ez a munkád, és egyszer vége lesz. Sikeres akarsz lenni, meg akarod oldani, nagyon rajta vagy, nem nagyon van magánéleted, időnként meg végtelenül terhes az egész. Nem csíphetsz bele a feleséged fenekébe az utcán, mert mindenki téged néz, mögötted meg ott vannak a kormányőrök. És ha kedved volna egy jó mozifilm után egy kicsit bolondozni, rád szólnak, mert ebben a helyzetben is miniszterelnök vagy. A legelején rohadtul izgulsz, ha Brüsszelbe kell menni, és még soha nem voltál ott miniszterelnökként.
Én gyorsan lettem miniszterelnök. Amikor Schröder 2004 szeptemberében Magyarországra látogatott, és még csak miniszterelnök-jelölt voltam, készültem vagy másfél napig Németországból és Schröderből. Aztán találkoztunk, és Gerhard megkérdezte, hogy itt sört nem lehet inni. Dehogynem, elintézzük, válaszoltam, hátba veregettük egymást, majd egy jót beszélgettünk. Ha normális ember vagy, akkor minden természetessé válik. Nincs görcs, nincs feszültség. Én nagyon oldott viszonyt ápoltam a legtöbb politikussal. Persze csak azokkal, akik hagyták magukat. Akik meg kardot nyelve masíroznak, azokkal nem kell foglalkozni.

A fél ország dicsőíti? A másik fele hallani sem akarja a nevét? Nem tudom, az viszont biztos, lépten-nyomon megállítják, felismerik, hátba veregetik. Szurkolnak neki. Mások legyurcsányizzák. A mamával összefüggésben emlegetik. Ahol megjelenik, éljenzik, vagy tüntetnek ellene. Minden gondunkat, bajunkat a nyakába varrják. Ne csodálkozzunk. Akarva-akaratlanul, egy ország nyilvánossága előtt vallotta be, hogy elkúrták.
Kap hideget, meleget. Mindenkiből képes érzelmeket kiváltani. Nehéz kihozni a sodrából. Ám akinek mégis sikerül, az magára vessen. Vissza