Előszó
A gyümölcstermesztésnek folyamatosan vitatott kérdése a metszés, és ezzel összefüggésben a „korszerű" művelésmód. A vita olyankor is izzik, amikor a felek alapjában egyetértenek, csupán a kifejezések eltérő értelmezése miatt nem tudnak megegyezésre jutni. Az értelmezés sokszínűségéből, valamint - az irányítottan - csak a külföldre tekintésből fakadóan a metszési irányzatok változását elsősorban a divat diktálja. Ez még nem volna baj, ha legalább elmélyülten - Józan paraszti ésszel (akit ezzel meg nem sértek) - végiggondolnánk azt, hogy számunkra mikor mi a korszerű. Divatos kifejezéssel szólva adaptálnánk az újat. Újat? Majd az eredményeit és „következményeit" kiértékelnénk és közkinccsé tennénk.
A divatos irányzatok érdembeli kiértékelésének hiánya oda vezetett, hogy a ma aktív szakembergárda szinte semmit nem tud a témakörben elért hazai eredményekről és a hasonlóképpen értékes kudarcokról, az egyes irányzatok bejárt zsákutcáiról. Pedig a saját kárból való tanulás elmulasztását gazdag nemzet sem engedheti meg magának, nem hogy egy megcsonkított, rosszallóan figyelt, mint a mienk.
Az alkotó emberek iránti alázattal összegyűjtöttük és értékeltük a metszési ismerethalmaznak egy vékony szeletét. Ennek kapcsán megadatott az, hogy - olykor névtelen - szakmai Kiválóságokkal megismerkedhettem. Általában nem tudták magukról azt, hogy amit csinálnak, amit képviselnek az olyan kiérlelt gondolatot takar, amelyre doktorok, sőt akadémikusok is büszkék lehetnének. Ilyen volt pl. Szatymazon a Frank család, Kamenszki Béla tanár. Kopasz Sándor termelő, Kecskeméten Kovács Ferenc tanár. Katonatelepen dr. Pataki Ferenc, Balatonbogláron... Újfehértón... és még sokan mások.
Kiváló munkatársakkal tudtam együtt dolgozni. A legfontosabb kérdésben egyetértettünk: a gyümölcsfát a maga teljességében kell nézni akkor, ha a titkaiba próbálunk bepillantani. Szakmai „irányítóim" ennek megértésében mértéktartóak voltak.
A munkában résztvevő valamennyi munkatársamat nem tudom felsorolni, csupán azokat, akik a legtöbbet adták magukból: Kovács Pál kísérleti szakmunkás. Túri Ilona munkaszervező, Pósch András szaktanácsadó. A közösen átélt munka miatt használom a többes számot a szövegben.
Mi elsősorban a fás gyümölcsfajok metszésével foglalkoztunk, a könyv is erről szól. A kiadás folyamán vetődött fel az igény arra, hogy a többi gyümölcsfaj metszéséről is adjunk egy rövid tájékoztatást.
Vissza