Gyulai Pál I-V.

Előszó

A hatvanas évek vége felé többször nógattam báró Kemény Zsigmondot, mint régi tisztelője és barátja, összes művei kiadására. Nem hajlott kérésemre, bár felajánlottam neki a kiadásra szolgálatomat. Azzal utasított el, hogy még csak egy-két regénye kelt el teljesen, aztán ő nem is kedvencze a közönségnek, ha később, halála után, talán érdeklődés mutatkoznék művei iránt, bizonyára találkozni fog valaki, a ki azokat összegyűjtse; a mi pedig politikai dolgozatait illeti, kár velök vesződni, nagy részt inkább csak napi érdekűek, s nem érdemlik meg az összegyűjtést. Azonban 1871 januárjában végre beleegyezett művei összegyűjtésébe: két tanú aláírásával felhatalmazást állított ki, mely szerint összes munkái tulajdonjogát és kiadását reám ruházta bizonyos föltétel alatt. Aztán szóval megbeszéltük a kiadás módját, figyelmeztetett néhány nagyobb értelemzavaró sajtóhibára, utasított némely kisebb stíljavításokra, melyeket betegeskedése miatt maga már nem tehetett meg.
Igy vált Kemény összes műveinek kiadása mintegy kötelességemmé, melyet már a hetvenes években teljesítek, ha nem akadályoz meg benne az a körülmény, hogy egy pár művének lekötöttsége miatt csak áldozatok árán adhattam volna ki az összes műveket. Azonban addig is, míg ezt tehetném, egy pár regényt kiadtam oly föltétel alatt, hogy azokat az összes művek közé bármikor fölvehessem. Ez év elején minden akadály megszünt az összes művek kiadhatására nézve, s im ezennel megindítom az egész gyűjteményt három csoportban.
Az első csoportban Kemény összes regényeit veszi az olvasó, egy pár töredék kíséretében; a másodikban történelmi és irodalmi tanulmányait; a harmadikban politikai röpiratait és czikkeiből mindazt, a minek maradandóbb értéke van, vagy a kor jellemzésére nézve érdekes.
Kemény életrajzát is meg akartam írni bevezetésül, de nem volt hozzá elég anyagom, s így csak késleltettem volna a gyűjtemény megjelenését, mely így is elég sokáig késett. E helyett lenyomattam a gyűjtemény elébe emlékbeszédemet, melyet az akadémia egyik ünnepélyes közülésén tartottam felette, s melyben az ember és író fő jellemvonásait tőlem telhetőleg kiemelni igyekeztem. Vissza