Gyulai Pál válogatott költeményei/Birálatok/Szilágyi és Hajmási/B. Eötvös József

Előszó

Gyulai Pál első költői ösztönzését attól a kis költői kortól kapta, melyet a Remény körének szokás nevezni. Egyfelől Vörösmarty és Kölcsey követése jellemzi ezt az irányt, másfelől a népiességre való törekvés. Működésük Gyulaiban úgyszólván még gyermekkorában fölkeltette a költői hajlamot, melynek kialakulásához a nép-nemzeti irány két vezető egyéniségének, Petőfinek és Aranynak hatása is hozzájárult. Gyulai költészete főbb jellemző közös vonást mutat a magyar líra és a magyar epika nagy mestereivel, azonban ez a közösség nemcsak a kettőnek reá való hatásából ered, hanem inkább abból, hogy mindnyájan egy szellemi áramlatnak, a népiesség kultuszának befolyása alatt állottak. Hogy irodalomtörténeti kézikönyveink őt arany költői köréhez sorolják, annak is inkább a két költő személyes viszonya, valamint lelküknek és esztétikai nézeteiknek rokonsága az oka, mint az a közvetlen hatás, melyet Toldi költője gyakorolt ifjabb pályafutása.
Költészetének legegyénibb vonásai az elegikus hangulat és a gúny iránt való vonzalma. Mind a kettő egyéniségéből fakadt, nem mások hatása alatt alakult ki. Mint Arany János, ő sem volt impresszionista: érzelmei, különösen költői pályájának második felében, nem azon frissiben öltötték fel a költői formát, amint a lelkébe ható benyomások nyomán kialakultak; hosszabb időnek kellett elmúlnia, míg az érzelmek veszítettek hevességükből, gondolatok, reflexiók társultak hozzájuk, s csak ekkor találták meg a maguk költői kifejezését. Érzékeny lélek volt, nem mindennapi fogékonysággal az élet változó benyomásai iránt, de költői érdeklődése nem volt tágkörű; csak az váltott ki belőle hangot, ami lelkét közelről érdekelte: a haza sorsa, szerelme, családi élete. Vissza