Gyula régen és ma - A Gyulai kolbász története

Előszó

„Őrzök egy statisztikát, mely megmutatja, milyen arányban folytatták a nagy pesti iparos és kereskedőcsaládok ivadékai az apák mesterségét. Az arányszám siralmas. Nem hiszem, hogy a magyar húsipar tíz százalékában az ősök ivadékainak kezén van még, hogy más szakmáról ne is beszéljünk. A Felvidék és Erdély városaiban ez az arány kedvezőbb, vigasztalóan, és példaadóan egészségesebb." - írja 1939. június 4-én Kassa visszatérése után Márai Sándor a „Jakab polgár anyja" c. írásában az akkori sajtóban. Az elmúlt évtizedek történései azóta sem segítették a tradíciók ápolását hazánkban. Éppen ezért üdvözítő, hogy a méltán világhírre szert tett gyulai hentesipar mestereinek emlékét a leszármazottak most is őrzik, és továbbadják gyermekeiknek. Gyulán ez lehet éltető erő. A kassai kézművesipart a XX. század viharai, igazságtalan döntései sajnos végzetesen megtépázták. Gyulán, ebben az óvásra, szeretetre érdemes polgári városban talán van lehetőség méltó módon ápolni az egykori mesterek emlékét. Erről kaptunk bizonyságot, amikor sorra érkeztek alapítványunk tagjaihoz az itt élők, kezükben régi fotókat, dokumentumokat, kolbászcímkéket szorongatva. Köszönjük nekik, hogy ebben a gyulai húsipar számára kritikus időszakban segítettek nekünk. Munkánk kezdetén azt gondoltam, hogy ez a könyv az emlékekről szól majd. A segítséget, és az azt kísérő szeretetet tapasztalva ma már úgy vélem: látjuk a gyökereket, megvannak. Hiszem: a gyulai hentesipar az elődök tiszteletteljes, egyenes gerincű, alázatos munkáját megtanulva ismét sikeres lehet. Akkor is, ha a nulláról kell majd újrakezdeni... Talán ez a könyv is segíthet abban, hogy mindannyian erőt merítsünk a holnaphoz, holnaputánhoz... De előbb elevenítsük fel a gazdag múltat! Vissza