Gyűjtemény

Előszó

A Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum régi adósságát törleszti új gyűjteményes katalógusának megjelentetésével. Ez a maga teljességében, könyv formájában, első ízben nyilvánosságra hozott részletes leltár a közelmúltban intenzíven megindult tudományos feldolgozási folyamat első lépése: a gyűjteményi revízió - a gyarapodási napló és a leltárkönyvek felülvizsgálata, a művek állapotfelmérése, az adatok ellenőrzése és egyeztetése, a digitális nyilvántartás folyamatos fejlesztése - az alapja annak a hosszú és komplex kutatásnak, mely az elkövetkező évek feladata lesz. Ahhoz azonban, hogy a gyűjteményben őrzött műveket a megfelelő szocio-kulturális kontextusba illesztve értelmezhessük, az intézmény történetének máig kevéssé ismert vagy feledésbe merült részleteit is fel kell tárnunk az érdeklődők előtt. Hiszen, ahogy e kötet tanulmányából is kiderül, a Ludwig Múzeum gyűjteménye magán viseli alapítóinak és működtetőinek, valamint a két évtized során kialakult működési mód és struktúra megformálásában részt vállaló magánembereknek, szakembereknek és köztisztviselőknek a személyes meggyőződését. Ahogyan saját intézményi történetének fordulatait, a korszak tágabb értelemben vett kultúrpolitikai jellegzetességeit és folyamatosan változó értékszempontjait is.
Ez a mintegy húsz év rövidnek tűnhet egy múzeum életében, ám nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ez az időszak egybeesik a politikai rendszerváltás, az állami intézményi működés demokratizálódásának és a hazai kulturális és művészeti élet nemzetközi körforgásba történő visszaintegrálódásának éveivel. A múzeum megalapítása ugyanakkor hangsúlyosan megjeleníti és napirenden tartja a hazai képzőművészeti élet intézményi történetéhez kapcsolódó, de máig sem megnyugtató konszenzusos szakmai és muzeológiai kérdést, amely röviden úgy fogalmazható meg: kell-e, és ha igen, milyen mértékben és formában szétválasztani a magyar és a nemzetközi művészet alkotásait a múzeumi gyűjteményekben.
Bár a nemzeti művészet önálló reprezentációjának igénye már a XIX. század nemzeti öntudatra ébredésének évtizedeiben megfogalmazódott, ennek méltó beteljesítése paradox módon a XX. század közepén, a kádári konszolidáció első éveiben történt meg: 1957-ben egy miniszteri utasítás értelmében, a mintegy öt évtizede működő Szépművészeti Múzeum magyar vonatkozású gyűjteményrészeinek leválasztásával megalapították a Magyar Nemzeti Galériát. A Magyar Nemzeti Galéria - s vele a XX. századi magyar anyag - 1957-ben a régi Kúria épületébe költözött. Vissza