Győzelem a halál felett

Előszó

Ismeretlen olvasóimhoz.
Száz és száz szempárt látok e sorok fölé hajolni: kíváncsiakat, tudásvágyókat, aggodalmaskodókat. Közülök ahhoz szólok legelőbb, aki halálos betegnek tartja magát és fél a haláltól. Kérem, érezze magán szemeim tekintetét úgy, azzal a jóakarattal, amint orvos szokott a betegére nézni, csakhogy én a félelmének doktora kívánok lenni. Gyógyszerem azoknak a soroknak szellemi tartalma, melyek e lapokon következnek; kérem, vegye át e sorokat lassan, több napra beosztva, ünnepélyesen, áhítattal: lassan, mert az orvosságot nem szabad egyszerre bevenni, áhítattal, mert a gyógyszer hatásához diszpozíció szükséges.
Ebből a tanácsból a tudásvágyók, a kíváncsiskodók is kérem fogadják el azt, hogy ez a munka nem általánosságban tartott elmélkedés a halál fölött; ez a munka azzal az igénnyel lép föl, hogy az olvasókat, as egyéneket, vezesse győzelemre a félelmek királyával, a halállal szemben.
Az a szellemi küzdelem, amely majd a következő lapokon lefolyik, igazán hasonlítható a fizikai hadjárathoz. Valamint ott, úgy itt is számba kell venni a terepet, meg kell vizsgálni minden kérdést, ami a halállal összefügg. Meg kell nézni az ellenfél haderejét, a csüggesztő tényeket, a féligazságokat, amikkel a halál körülveszi magát. Szemlét kell tartani, mennyi erővel rendelkezünk, be kell állítani tudásunk egész tárházát, meg kell ostromolni mindazon álokoskodásokat, amelyek mögé a halál elsáncolja magát és végül, mint a hadjáratban, a győzelem itt is csak utolsó momentum leszen. Itt se higyje senki, hogy egyetlen fejezet már diadalt jelent, ez itt is csak legutoljára fog bekövetkezni. Vissza