Veled vagyunk Vietnam!

Előszó

Ki ne emlékezne a Vietnam elleni amerikai agresszió megrázó képsoraira? A világ éveken át nap mint nap volt kénytelen visszahőkölni az emberi kegyetlenség láttán: filmkockák, újságfotók ezrei aligha tudták visszaadni a gyilkosok tetteit, a kegyetlen bombázások szörnyű pusztításait. Nem volt becsületes ember, aki ne emelte volna föl szavát az amerikaiak és saigoni csatlósaik népirtása ellen, és mintegy 3 és fél évvel ezelőtt, 1975 áprilisának utolsó napjaiban nem volt becsületes ember, aki ne fogadta volna örömmel a hírt: a saigoni rendszer összeomlott, az amerikaiak visszavonultak, és Vietnamban elhallgattak a fegyverek.
1975. április 30-án Dél-Vietnam fölszabadult, a vietnami nép győzelmet aratott, és mintegy 30 évnyi háború pusztításai után megnyílhatott az út a kettészakított ország újraegyesítéséhez. Nem volt jóérzésű ember, aki őszintén ne hitte volna, hogy a béke csendje tartós lesz, és az új Vietnam, amelynek 50 milliós lakossága van, és amely a marxizmus-leninizmus, az internacionalizmus eszméitől vezérelve a szocializmus útját választotta, sikeresen vívhatja meg a béke csatáját, sikeresen újjáépítheti országát, ami semmivel sem könnyebb a harctereken vívott küzdelemnél.
És most ismét a pusztítás képsorai vannak előttünk. Vietnam népének nem adatott meg az a lehetőség, hogy az óriási áldozatok árán kivívott szabadságot békében élvezhesse... Vissza