Győri László emlékkönyv

Előszó

Részlet a könyvből:
Gyermekeimmel együtt ismertük gyűjtőszenvedélyét. Mindig tervezte és fogadkozott, hogy rendszerezni fogja a dolgozószobájában összegyűjtött emlékanyagot, mely ott hevert évtizedek óta a beépített szekrényekben, dobozokban, bőröndökben, no meg a polcokon.
„Meglátod, példás rendet rakok!"
„Van még idő, anya! Majd később "
De az idő elfogyott, véglegesen, 2008. július 25-én. Tehetetlenség, fájdalom, üresség és a sok-sok miértek.
Felmerült a kérdés: vajon akivel több mint 41 évig éltünk együtt, ismertük-e kellőképpen. Ilyenkor a gyors válasz: igen.
Tudtam, hogy hol van, merre jár: munkahely, játékvezetés, edzőtáborok, továbbképzések, vizsgáztatások, ellenőrzések vagy éppen az unokákkal van.
Rászántam magam, hogy a „TABU"-nak számított szobában hozzáfogjak a rendrakáshoz. Olyan, mint egy raktár, egy túlzsúfolt kicsi múzeum és éreztem, hogy életének bizonyos részét nem ismertem eléggé. Talán most fogom megismerni.
Álltam döbbenten gyűjteményei előtt, igyekeztem rendszerezni, válogatni és főleg olvasgatni. Hajnalodott, alig tudtam abbahagyni. Átsuhant a gondolat, hogy minden diribdarab papírra vetett kis iromány számára milyen értéket jelentett, Egyik dobozt néztem át a másik után: küldések, levelek, külföldi utak, elmondhatatlan mennyiségű oktatási anyagok, szabályok, játékvezetői névsorok, eredmények, szabálykönyvek, összekötött, elsárgult újságok (melyekben valamennyi levezetett mérkőzését őrizte), szaklapok, a Bölcsességek könyvéből aforizmák és szállóigék - igazi útravaló igazságok -, és még számos egyéb féltve őrzött dokumentum. Egy egész élet hivatásának hitvallása ott hevert előttem. Vissza