Honny Soit Qui Mal Y' Pense!

Előszó

Drága barátom, hidd el, - nincs hálátlanabb dolog a világon az előszónál, ahol a szerzőnek mentegetni, szépítgetni kell művét és minden áron meg kell győznie az olvasót arról, hogy érdemes könyvét végigolvasni.
Nem különcködési vágyból, hanem őszinte nyiltsággal kérlek téged Drága Barátom, aki e könyvet kezedbe veszed, hogy ne olvasd el az én novelláimat. Ne olvasd el csak akkor, ha le tudod dobni azt a farizeustógát, amit a társadalmi konvenciók aggatnak reád s amit ha magadon viselsz, amikor e könyvet olvasod, nem volt érdemes a "Honny soit qui mal y' pense!" jelszót e könyv címéül adnom.
Mert hidd el Barátom, nem volt célom e könyvvel kusza ösztöneid élesztgetni, nem óhajtottam titkos vágyaid szezámkamráját profanizálni, én egyszerüen csak gyönyörködtetni akartam. Gyönyörködtetni a betüvel, amelynek pedig egyre gyöngül a gyönyörködtetni akartam. Gyönyörködtetni a betüvel, amelynek pedig egyre gyöngül a gyönyörködtető ereje. Belenyúltam a darázsfészekbe, hogy kiemeljem onnan a pikáns, ínycsiklandozó mézet s ha közben egy pár fulánk bele is fúródik kezembe, a méz kellemes, édes íze teljesen feledteti a fulánk okozta fájdalmakat.
Tudom, hogy pálcát törnek felettem azok a medvék, akik féltik mancsaikat bedugni egy ilyen darázsfészekbe, pedig ők is épen úgy szeretik nyalogatni a mézet, mint én, te, ő. Titkos gondolatok, elrejtett vágyak mesgyéjéből szántottam ki egy darabot és felszínre hoztam azokat az érzéseket, amelyek mindnyájunkban ott szunnyadoznak, talán egy elrejtett kis zugban, talán mindenki szeme előtt, dacosan, gőgösen, kihívóan.
Kell, hogy megértsenek engem azok, akik számára ezt a könyvet kiadtam. Kell, hogy lássák, érezzék az én igazságomat, mely szerint csak az a bűn, amit eltakarunk, amit leleplezünk a látó szemek előtt, az nem lehet bűn, affelett nem szabad pálcát törni. És ízlésrontó sem vagyok, hiszen amit írtam az nem ornográfia, hanem komoly, veretes irodalom, mégha témáját az erotikum köréből ragadtam is ki. Nyugaton ma már az erotika és a tisztúltabb irodalom megférnek egy gyékényen és hogy tovább menjek a képzőművészet már a középkorban belenyúlt ebbe a darázsfészekbe, azért senkinek sem jut eszébe a nagy mesterek aktjait pornografiának nevezni. Avagy talán akad-e merész ember, aki Kara Mihály itt közölt művészi illusztrációit pornográfiának nevezné?
Ugy-e nem, mert minden jóízlésű ember el kell ismerje a művészet szent jogát, hogy témáját onnan merítheti, ahonnan tudja. Miért éppen a nyomtatott betűnek volna romboló hatása az ugynevezett jóízlésre?
Én azonban számoltam az ünneprontó álszenteskedéssel s éppen ezért könyvem nem dobom a nagy nyilvánosság elé, hanem pár száz példányban csak azok kezeibe adom, akiket menteseknek tartok a kétszínű előítéletektől. Épen ezért csak könyvbarátok részére, számozva készítem el könyvem s csak az juthat hozzá, akit én méltónak tartok olvasómul megnyerni.
Nem vitatkozom azokkal, akik nem ismerik el az erotikus irodalom jogait s éppen azért elégedj meg kedves barátom az én mottómmal, amit egy angol királytól kértem kölcsön: - Honny soit qui mal y' pense! - Szégyen arra, ki rosszat gondol. Vissza