Tehetségföldrajz: Magyarországi vizsgálatok

Előszó

Talán furcsa kezdésnek tűnik, de mégis megkockáztatnék egy felvetést: mi van akkor, ha egy tehetségtelen ember kezd el foglalkozni a tehetség problémájával - valamilyen megközelítésben. Az eredmény aligha lesz szívderítő... De ha ezen a vonalon megyünk tovább, akkor azt a kérdést is fel kell tenni, hogy a jelen könyv szerzője melyik kategóriába sorolható. Ennek eldöntése roppant egyszerű: el kell olvasni a könyvet! És akkor világossá válik, hogy egy talentumos szerző kvalitásos alkotásáról van szó. Olyan munkáról, amit nem csak azért érdemes elolvasni, mert új ismereteket és információkat ad, hanem azért is, mert izgalmas szellemi kalandnak is tekinthető. Olyan olvasmány, ahol olyan válaszokat kapunk, amelyek számos esetben a probléma továbbgondolására inspirálják az olvasót.
Gondoljunk pl. a könyv központi kategóriájára, a tehetség fogalmára. A Szerző példás gondossággal járja körül, hogy mit mond erről a tudomány, milyen megközelítésekben lehet a problémát tárgyalni. Ennek ellenére az olvasó - remélem - nem nyugszik meg, hogy akkor minden rendben, hanem megpróbál a maga számára újabb szálakat kibontani. A levegőben marad pl. olyan kínzó probléma, hogy hol húzódik a tehetség határa, tudunk-e egyetlen éles vonalat húzni a tehetség és a középszer között. Aligha. A szélsőségekkel persze nincs probléma. Pl. Mozart helye nem kérdőjelezhető meg a tehetségek között. És Salieri? Itt bizony már nem lehet határozott igennel vagy nemmel válaszolni, ezen már el kell gondolkodni... Minden nehézség ellenére azért valahogy el kell dönteni, hogy konkrétan kik sorolhatók a tehetségek közé. Ezt persze nem érdemes az egyénre bízni, a tehetség is azon dolgok közé tartozik, ami látszólag jól van elosztva az emberek között, mert arról kevesen szoktak panaszkodni, hogy ebből nekik r kevés jutott... így azt, hogy valaki tehetséges-e, mindig mások döntik el - és ez a döntés lehet jó és rossz is. Ráadásul a kortársak és az utókor megítélése ugyanarról a személyről, ill. tevékenységéről generálisan eltérő lehet. Erről könnyű megbizonyosodni, ha átnézzük pl. a Nobel-díjas írók és költők névsorát: a maguk korában ünnepelt és olvasott szerzők jelentős részének neve az utókornak már semmit nem mond, valahogy kirostálódtak, eltűntek. Az eddigiek alapján joggal merülhet fel a kérdés: ha ennyi a gond és probléma, és szinte csak a homály fokozódik, akkor hogy lesz ebből tehetségföldrajz? Vissza