Előszó
Mindig szerettem olvasni. Elsősorban prózát, néha verseket. Az egy-egy írásban rejlő bölcsességekre azonban csak úgy 30 éve figyeltem fel, amikor is az első végzős osztályom ballagási meghívójához...
Tovább
Előszó
Mindig szerettem olvasni. Elsősorban prózát, néha verseket. Az egy-egy írásban rejlő bölcsességekre azonban csak úgy 30 éve figyeltem fel, amikor is az első végzős osztályom ballagási meghívójához kerestem - kerestünk - idézeteket. Akkor csodálkoztam rá egy-egy gondolattöredék mély igazságára és valós értelmére. Azóta olvasmányaimban tudatosan kerestem és írtam ki a nekem tetsző mondatokat, szívhez szóló gondolatokat. És ezzel szinte párhuzamosan adtam tovább a kiválasztott idézeteket gyermekeimnek, barátaimnak - később unokáimnak - névnapi, születésnapi, ballagási jókívánságként, sokszor sokáig keresve az illetőhöz és az alkalomhoz legjobban illő szövegeket. Gyermekeimnek, unokáimnak - ha érdemesnek tartották - egész kis gyűjteményük lehet belőlük.
Az idő előrehaladtával - mivel egyre gyakrabban személyesen is érint - olvasgatom a gyászjelentéseket is. Nem újdonság, hogy az elmúlás nemcsak a nagy írókat, költőket foglalkoztatta, de az egyszerű embereket is olyan gondolatok megfogalmazására készteti, amire máskor nem gondolnak. A szeretett személy elvesztésekor érzett fájdalom, vagy a hirtelen halál okozta sokk szokatlan cselekedeteket válthat ki az emberekből. Sokan Isten akaratának beteljesülését látják a halálban, és ez ad nekik megnyugvást, mások vélt vagy valós lelkifurdalásukat fogalmazzák meg rímes sorokban, remélve ezzel a túlvilági megbocsátást. Így születtek a sírversek, és fogtam itt csokorba közülük néhányat, lehetőséget adva a választásra azoknak, akik éppen ilyen gondolatokat keresnek.
Talán e gyűjteményből is kitűnik: elsősorban az emberi kapcsolatok, az egymás megbecsülése, a tisztesség, a becsület és a szeretet örök igazságát, elengedhetetlen szükségességét vallom. Sokszor elgondolkodtat, hogy kortól és időtől függetlenül milyen sok embernek ugyanaz a véleménye! Még akkor is, ha manapság gyakran találkozhatunk ezek ellenkezőjével: az önzéssel, gonoszsággal, becstelenséggel. Mégis. Müller Péterrel vallom: „Az ember ott a legboldogabb, ahol legközelebb él a szeretethez."
Vissza