Gyönk - Német tájház

Fülszöveg

A település története
A tolnai-dombság, vagy Hegyhát völgyeiben fekvő település Gyönk, félúton Simontornya és Szekszárd között. A dombok közt meghúzódó völgyek ősi idők óta kínálták az embereknek a település lehetőségét. A fellelhető bizonyítékok, ásatások és egyéb leletek ékes bizonyságai annak, hogy az emberek észrevették a táj adottságait és hosszabb-rövidebb időre megszállták.
A Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött leletek bizonyítják, hogy már a bronzkorban lakták e területet. Rózner Gyula ásatásainak eredményei dokumentálják, hogy a népvándorlás korában, az i.u. 6-9. században viszonylag nagy avar telep volt a tájon. Tudjuk, hogy a középkor folyamán papja és temploma volt a falunak. A törökök viszonylag nagy lakott települést értek itt, ezt bizonyítják a defterek is. A simontornyai szandszákhoz tartozott és ezen belül a simontornyai náhije része volt. Az 1560-as kimutatás szerint még 60 családfővel számolt, 1590-ben azonban már csak 33 családfőt írtak össze. Ilyen rohamos csökkenés után érthető, hogy az 1700-as esztendők elején már így ír a krónikás Kelemen Márton evangélikus prédikátor: "minekutána ezen Tek. Nemes Tolna Vármegye az Töröktől elfoglaltatott volna, úgy elpusztula, hogy Nagy Székelyen kívül egész Péter Várallyáig az mind mondatik, Helység nem vala." Ilyen körülmények között kapta, nyilván ősi jogon a Sándor család e területet. Később házasság révén a Magyary Kossa család birtokába ment át. A mai falu története tulajdonképpen itt kezdődik. Vissza