Előszó
„Tengerszem. Nézlek benne. Hajó siklik el... - hullámzik hajad." Az új könyv utánozhatatlan illatába burkolódzó Gyöngyösi Kalendáriumot tartja kezében a Kedves Olvasó. Az immáron XXII. évfolyamát ünneplő, újabb és újabb színben pompázó kiadvány nemcsak hasznos olvasmány, hanem a karácsony hangulatához illő ajándék is egyben. A küllem ugyan évről évre más, a tartalom azonban 1909-től ugyanaz: városunkról, Gyöngyösről és rólunk, gyöngyösiekről szól. Ha e műfaj adta tömörséggel kell visszaidéznem a 2007-ben történteket, már előre elnézést kell kérnem, hogy nem tudok a teljességre törekedni. így csupán azon emlékeket idézem fel, melyek valami miatt különlegesek voltak a számomra. Az idén is több évfordulóról emlékeztünk meg, melyek közül - némi önzőséggel - elsőnek a Platán (Élmunkás) úti Óvoda 40. születésnapját emelem ki, mely intézményhez fűződő személyes kötődésem vitathatatlan. Dobál Miklós évtizedeken át, mint saját gyermekét gondozta éremgyűjteményét. És akkor, amikor a gyermek nagykorúvá vált, kibocsátotta őt a világba, hogy más is örömét lelje benne. Ennek köszönhetően nyílt meg a városi könyvtár falai között, a magyar numizmatika legnagyobb alakjáról, Huszár Lajosról elnevezett éremtár. Festői völgyek és bércek, hűs levegőt adó tölgyesek, ködfátyolba búvó sejtelmes csúcsok, sebesen zuhogó patakok, a gyógyító klíma s az itt található különleges ásványok csillogása jelentik számomra az ezerarcú Mátrát. Az ásványgyűjtők novemberben megrendezett, XIX. mátrai találkozója nem csak börze és piac, hanem színes programpalettájával Gyöngyös egyik kiemelkedő idegenforgalmi, turisztikai látványossága volt. Emléket állítottunk Hám János szatmári püspöknek, városunk szülöttének, halála 150. évfordulójára, a róla elnevezett park már az idők végezetéig őrzi szellemét. 1917. május 21-én, amit méhek szorgalmával építettek a város lakói évtizedek alatt, az porba, romba dőlt egyetlen éjszaka. Ugyanakkor ez a nap egy új város születésének is a kezdete lett, igazolva Szászy-Schwarz Gusztáv szavait: „Tűz és háború csak a lakóhelyet pusztítja, de nem a hazát. Mert a lakóhely csak föld; a haza érzelem". Az 1927-es esztendő a város köztisztasága, közegészségügye és tűzvédelme szempontjából új korszakot nyitott meg. November 13-án felszentelésre került a Víztorony s vele együtt a város 25 km hosszú vízvezetékrendszere, három artézi kútja, tilalomfát állítva a tűznek és örök emléket Dr. Puky Árpádnak, a város legendás polgármesterének. Végezetül szeretném megköszönni mindazoknak, akik a könyvsorozat megálmodóinak, Stiller János és Pásztor József tanár urak hagyatékát megőrizve, folyamatosan munkálkodnak azon, hogy ez a kiadvány a karácsonyi ünnepek előtt mindannyiunk örömére megjelenhessen.
Vissza