Az angyalok könyve

Fülszöveg

Első verseskönyvem bemutatkozó szövegében azt írtam, hogy végleges megfogalmazásokra törekszem, melyek bárhol, bármikor, bárkinek ugyanazt mondják. Hol tartok most ehhez képest? (A megfogalmazásokban és egyebütt?) Kissé fellengzős ígéret volt, mert „nem tudom kimondva mi, hol, mit jelent". A véglegesség így nem a papíron jött. Tehát folytatást ígértem 1982-ben, de a kíváncsiak várhattak aztán jóidéig. Bár voltak folytatások, váratlanok néha a magam számára is. Húsz-egynéhány év csaknem egy emberöltő, számomra két-három életnyi anyag fért bele. Bár, miközben e köteten a végső simításokat végeztem, úgy láttam, hogy most is nagyjából ugyanazt csinálom a versben, mint kezdetben, talán csak nagyobb lélegzettel. S talán azzal a tapasztalattal gazdagodva (hét-nyolc kötet vers, dráma, próza, fordítás után), hogy az irodalmat tét nélkül a legjobb művelni. Mert hiszen a jelenlegi Angyalok könyve jórészt már 1981-ben elkészült, egy drámai életszakaszt követő rövid, kirobbanó energiájú, emésztő tüzű alkotói periódusban, mikor az egyetlen lehetőségem az egyensúlyban maradásra az írás maradt. Viszont azután még komoly tétekben kellett játszanom, hazárdírozni is jócskán, hogy a sziget a valóságban is szárazfölddé táguljon. Ez nagyjából meg is történt földrajzilag: 1982-től az Atlanti-óceán közvetlen közelében éltem vagy három évig. S az igazi tétek irodalmon kívüliek voltak. így az írás akadozott. De a folytatás végül is úgy alakult, főleg jó tíz éve, ahogy az írás sejtette: kisebb tételekben, kevesebb nyeréssel, de veszélytelenebbül játszom most. így vált lehetővé az igényesség is, amit szintén megelőlegeztem, már elsőkötetes költőként. Immár tíz-egynéhány éve javítom, bővítem, szűkítem ezt a versciklust, melyet a legnagyobb mesterek egyike, Pilinszky János emlékének ajánlottam kezdettől fogva. Ez talán nem tetszett 1982-ben két kiadónak sem. Vagy nem láttak bennem elég fantáziát egy hirtelen született második kötet erejéig. Tény az, hogy akkor nem lett belőle könyv. Vagy azért, mert nem voltam „romantikus" alkotó, huszonnégy évvel ezelőtti szerkesztőm szerint? Nem tudhatom. Talán olvasható lesz egy következő kötetben, más humoreszk-szerű írásokkal együtt, Barakk-romantikus önarcképem, abban igyekeztem erre választ adni. Vagy, mert hogy „nem vad, egzotikus hangulatokkal, s különös érzelmi kalandokkal" foglalkoztam? (Na persze, Rimbaud óta ez kötelező, viszont ő rövidtávon futott.) Vagy, mert hogy nem kívántam költő lenni, megint csak akkori fülszövegíróm szerint? De hát mi más, mi másra készültem tizenhét éves korom óta? Lassan ugyan, a körülmények ellenére, mégis szilárdan. A Műegyetem ellenére, pár éves budapesti tanárkodás ellenére, tizenhárom évi mérnöki robot ellenére a francia iparban, majd immár jó tíz évi zongoratanári robot közepette. így lett időm, hogy többször átdolgozzam, véglegesítsem, ha lehet, Az angyalok-at, s immár tét nélkül, úgy alakítsam a második részt is, ahogyan a jó húsz év előtti valóság is alakult, vagyis a nehéz kezdés után elfogadhatóan. Vissza