Panka naplója

Előszó

Évekkel ezelőtt papírra vetettem azokat a tapasztalataimat, amelyekre Down-szindrómával született Panka lányunk életének első három esztendejében sikerült szert tennem. Úgy gondoltam: hasznára lehetek velük olyan családoknak, amelyek hasonló problémával szembesülnek, mint mi.
Ez az írás 1991-ben meg is jelent, Anyai tapasztalatok címmel, a Van segítség... kézikönyv második részeként, az EFOESZ gondozásában. De befejezni igazából nem tudtam, hiszen Panka napról napra újabb élményekkel szolgált. Még a nyomdába adás előtti éjszaka is kiegészítettem egy-egy fejezetet. És már akkor megfogadtam, hogy feljegyzéseimet egy idő múlva folytatni fogom.
Gyakran a dicséretek segítenek felfedezni hiányosságainkat. Hány és hány embertől hallottam a könyv kapcsán: le a kalappal előtted, hogy ilyen óriási erőfeszítésre voltál képes! Megijedtem. Én a tapasztalataim átadása mellett azt szerettem volna elmondani, milyen természetes módon lehet együtt élni egy ilyen fogyatékos gyerekkel. És épp az ellenkezője derült ki: ez csak emberfeletti erőfeszítéssel lehetséges. Nem, ez nem igaz. Itt valamit rosszul csináltam.
Panka életének első éveiben valóban nagyon fontosnak tartottam az ő folytonos fejlesztését. Sőt még utána is jó ideig szenvedtem attól a gondolattól, hogy nem foglalkozik vele képzett gyógytornász, gyógypedagógus, logopédus, nem jár lovagolni, úszni, balettozni, zenét tanulni, de már a színházi szereplést is igazán elkezdhetné... Mindig újra belém állt a görcs, hogy „valamiről lemarad miattam". És ez csak lassan oldódott bennem. Nem Panka fogyatékossága szülte ugyanis, hanem a saját magammal való, az egyébként is bennem égő, örök elégedetlenség. Csakugyan megtettem minden tőlem telhetőt? Többet már csakugyan nem tehetnék? Ez ugyanúgy gyötört és gyötör a mai napig a fiaimmal kapcsolatban is, akik pedig aligha mondhatók bármilyen szempontból fogyatékosnak. Vissza

Fülszöveg

Gyöngy Anna a szeretet zsenije. Szülőként nap mint nap gyakorolja, amit a családi és iskolai nevelés vágyak és teóriák szintjén tud csupán: a személyre szabott bánásmódot. Az eredmény magáért beszél, hiszen "Panka gimnazista lánnyá cseperedett. Rendszeresen úszik, lovagol, táncol, színjátszó körbe, számítógépes klubba jár, és furulyázik. "Divatos szóval: Pankából sikerült gyerek lett. a könyv szintén megérdemli, hogy sikeres legyen. Annál is inkább, mert a szerző olyan gyermekkel érte el a nagyszerű eredményt, akivel-akikkel kapcsolatosan pedagógiánk eszközei leginkább fogyatékosak. Ez utóbbit bizonyítja az is, hogy - egyelőre - magukat a gyerekeket nevezzük fogyatékosoknak.
Dr. Nemes Ilona - gondolkodástechnikus

Gyöngy Anna naplója arra példa, hogy milyen természetes módon lehet együtt élni egy fogyatékos gyerekkel. a kedves, humoros, sokszor megható napló-bejegyzésekből a könyv végére érve megállapíthatjuk: ha fogyatékosaink közöttünk nőhetnek fel, tartalmasan és szórakoztatóan töltjük el velük az időt, akkor boldog, önbizalommal teli, teljes életük lehet. Ezt a naplót nemcsak az teszi különlegesség, hogy két és fél éven keresztül követi nyomon egy Down-szindrómás kislány beszédfejlődését, gondolatainak és érzéseinek gazdagodását, hanem az is, hogy a leírt események Katalóniában zajlanak, ahol Panka egy iskolába járhatott a fiútestvéreivel. Panka négy ország óvodáját, illetve iskoláját próbálta ki. Mindenütt megállta a helyét. jelenleg angol iskolába jár, rendes iskolába, mégpedig az első naptól kezdve lelkesen és boldogan. Ha nem érti valaki, hogyan lehetséges ez, ne sajnálja elolvasni ezt a könyvet. Az első kézből kapott feljegyzésekből sok mindent megtudhat. Vissza