Gyónás

Előszó

Tolsztoj naplóját először egy rendőrbiztos olvasta, 1862. július 6-án. Ennek a rendőr látta naplónak mindjárt a legelején van egy kérdő mondat, az önmagát kereső tizenkilenc éves fiatalember fohásza: "Eljutok-e valamikor odáig, hogy semmilyen külső körülménytől ne függjek?"
Bizonyos, hogy 1847-ben Tolsztoj mást ért külső körülményeken, mint az 1862-es házkutatás döbbenetében, vagy amikor hetvennyolc esztendős fejjel életösszegezés helyett még mindig így ír: "Jellemem formálásán dolgozom." De az sem kétséges, hogy a házkutatáskor, ebben az életét kettéosztó pillanatban veti az utolsó pillantást a talán még lehetséges visszaútra a hivatalosan is tiszteletre méltó, vagyis nem gyanús tagjai közé az orosz feudális társadalomnak. Levele a cárhoz a kétely dokumentuma, de még az önámításra is hajló kételyé, támadó védekezése egy olyan embernek, aki - pontosan fogalmaz, mint mindig, az első fennmaradt mondatától az utolsóig - szeretne továbbra is "helyes magatartást tanúsítani". Egy szót vár ekkor, egy gesztust, hogy hihesse: erkölcsi kényelemben, törvény védte keretek között cselekedheti a jót, félreértés volt csupán a házkutatás, alárendelt és alantas gondolkodású végrehajtó közegek otromba visszaélése, s nem a törvényes hatalom válasza a népnevelésre. Hiszen csak egy évtizeddel előbb Tolsztoj meg a "monarchisztikus államformával egybekötött, választott arisztokratikus kormányzat" létrehozásában szeretne közreműködni, ezt tekinti haladásnak! Nem meglepő, hogy a tíz évvel később történendőkre, bekövetkeztük után is alternatív álláspontról vár magyarázatot - amit nem kap - és megoldást - ami: nincs. Utoljára, osztályreflexként kísérti meg nyugalma talán lehetséges megőrzésének káprázata. Pedig már tudja, nemcsak az ő tetteinek, az önkényuralomnak is megvan a maga következetes logikája. Miért habozna a cár elveszíteni egy olyan problematikus alattvalót, aki lázadóként viselkedik, amint lázadóként bánnak vele? Udvarhölgy rokonának, Alekszandra Andrejevna Tolsztajának írja egy hónappal a provokáció után: "...azt hiszem, önök valamennyien bűnösök." Vissza