Fülszöveg
Tíz esztendő nem nagy korszak egy folyóirat életében, de már van mire visszatekinteni. „Ideje van a sírásnak, és ideje van a nevetésnek" - mint ahogy ideje van a számvetésnek is. Kialakult a lap szerzői köre, az évek során számos olyan írás látott napvilágot, amelyek egy könyv lapjain is helyet kérnek.
A Kárpátaljai Hírmondó különös folyóirat, mert olvasói elsősorban a szűkebb pátriából, Kárpátaljáról az anyaországba áttelepült nemzettársak, akik híreket várnak otthonról, de egyúttal arról is szeretnék biztosítani a szülőföldön maradottakat, hogy hídverők - jól képviselik Kárpátalját az anyaországban. E szempontok szerint formálódik a külcsín és a belbecs.
Gyökérszakadás előtt. Sokatmondó, de nem „olvasóbarát" könyvcímet választottunk, amikor útjára bocsátottuk a Kárpátaljai Hírmondó antológiáját. A felfedezőnek tudnia kell, hogy Czébely Lajos kárpátaljai költő címadó verse fájdalmas kiáltás: üzenet haza, de nem olyan, mint Wass Albert pozitív kicsengésű üzenete, hanem szikár,...
Tovább
Fülszöveg
Tíz esztendő nem nagy korszak egy folyóirat életében, de már van mire visszatekinteni. „Ideje van a sírásnak, és ideje van a nevetésnek" - mint ahogy ideje van a számvetésnek is. Kialakult a lap szerzői köre, az évek során számos olyan írás látott napvilágot, amelyek egy könyv lapjain is helyet kérnek.
A Kárpátaljai Hírmondó különös folyóirat, mert olvasói elsősorban a szűkebb pátriából, Kárpátaljáról az anyaországba áttelepült nemzettársak, akik híreket várnak otthonról, de egyúttal arról is szeretnék biztosítani a szülőföldön maradottakat, hogy hídverők - jól képviselik Kárpátalját az anyaországban. E szempontok szerint formálódik a külcsín és a belbecs.
Gyökérszakadás előtt. Sokatmondó, de nem „olvasóbarát" könyvcímet választottunk, amikor útjára bocsátottuk a Kárpátaljai Hírmondó antológiáját. A felfedezőnek tudnia kell, hogy Czébely Lajos kárpátaljai költő címadó verse fájdalmas kiáltás: üzenet haza, de nem olyan, mint Wass Albert pozitív kicsengésű üzenete, hanem szikár, tömör és racionális: Már tudom, nem marad a kő.
S hogy mégis miről szól a gyűjtemény? Az eddig megjelent 40 lapszám legjavából csemegéztünk. A válogatást öt ciklusban adjuk közre, a komoly tartalomtól a könnyedebb hangvételű írások felé haladva. Tanulmányok, esszék, versek, novellák, korképek kínálnak kalandozást egy kicsit szomorú világba. Az a világ, amely antológiánkba van zárva, a kék hegyek, a zöld mezők, a csobogó folyók, a szikrázó színekben pompázó virágok hazája. De ott lakik „a kimondatlan átok", a „meggyónatlan gyűlölet", a „kiokádatlan méreg" is, meg Ariadné fonala, amely segít eligazodni a sorok között, hiszen a keserédes írásokban szép számmal vannak kódolt üzenetek.
Gyökérszakadás előtt?! Fájdalmas belegondolni, hogy megtörténhet: amit nem vitt véghez török, tatár és más horda, azt megteheti a világpolgárrá válás, a beolvadás, a nemzettudat elvesztése. Vagy mégsem? Mégsem! Kovács Vilmos kárpátaljai költő Testamentum című verse szerint „ marad itt még néhány bolond " „ vigyázzunk rájuk ott a porondon".
Antológiánk is ezért született.
A szerkesztők
Vissza