Gyökerek - Évszázadok vallomása

Előszó

Hosszú évek óta folyó próbálkozások, és a szükségszerűen beindításra váró kiadói tevékenység formája körüli kételyek tisztázása után, ógyszólván mindennemű anyagi támogatás nélkül vált valóra szakembereink szűk körű, de törekvéseiben kitartó csoportjának az az elképzelése, hogy az olvasóközönség elé tárjuk a régi idők dokumentumait, ebben az első kötetben azt a tízet, amelyet a Szabadkai Történelmi Levéltárban őrzött okmányok több tízmilliós állományából a legjelentősebbek között tartunk számon. A levéltár szakmunkatársai egyúttal áttekintést nyújtanak Szabadka múltjáról és lakosságának alakulásáról is egészen a neolit kortól 1828-ig. Emellett bevezetőket írtak a dokumentumokhoz, magyarázatokat és értelmezéseket fűztek az egyes forgalmakhoz és személyi adatokhoz, hogy ezáltal érthetővé és befogadhatóvá tegyék az okmányokat az olvasók szélesebb rétegei számára.
Gyűjteményünket annak a legrégibb keletű, 1391-ből származó iratnak a részleteivel kezdjük, amelyben elsőként jelenik meg a mai Szabadka városnév ősi formája, a Zabatka - befejezésül pedig annak az 1828-ban elhangzott beszédnek a szövegét közöljük, amely a sorrendben második városháza megnyitóján a település és a város addigi fejlődését vázolta. Ez az esemény maga is jelentős mérföldkő volt Szabadka történetében: előhírnöke annak a korábbinál egyenletesebb és tartósabb fölemelkedésnek, amelynek eredményeként az egykori mezővárosból igazi nagyváros lett. A viharos történelmi események, a Duna és a Tisza közötti térségben lejátszódott drámai változások 437 évet felölelő hosszú időszakából, pontosabban az 1391-től 1828-ig terjedő időkből, vagyis a kései középkorból és a török hódoltság sötét éveiből (az 1578-as defter kivételével) nemcsak azért nem közlünk iratokat, mert azokból kevés maradt fenn, s nehéz hozzájuk férni, jelentőségük viszont csekély, hanem elsősorban azért, mert a kötet összeállításában más elképzeléseket igyekeztünk érvényesíteni. A legrégebbi dokumentum mellett valójában két kisebb gyűjteményt teszünk közzé a XVIII. századból, amelyek a maguk összefüggésében a végeláthatatlan bácskai rónaságon élő emberek életének egy új szakaszát világítják meg: a békés, megértő és termékeny fejlődés szakaszát, amely utat nyitott a mai történelmi korba. Vissza