Gyökerek és lombok 7.

Előszó

A kötet, amelyet kezében tart az olvasó, a múltról szól. Olyan emberekről, akik az erdészpályát választották hivatásul, s noha néhányan többé-kevésbé elsodródtak az erdőtől, szívük mélyén erdészek maradtak.
A gondolatot, hogy az életutakat videoszalagra rögzítsük, Bánó László erdőmérnök sugallta tizenöt esztendeje. Köszönet illeti a felvételek kezdetén segítő Szentendrey Géza, és a mindvégig kitartó Szabados Katalin munkáját. Azóta sokasodnak a polcon az önkéntes vallomások a szülőföldről, a hazáról, a pályáról, az alma materről. Több, mint száz van már belőlük.
A munka kezdete óta sokan távoztak az élők sorából. A videoszalagra felvett életutakból azonban mozaikszerűen, összeállíthatjuk a XX. század magyar erdészettörténetének azokat az emberi vonatkozásait, amelyekről nemigen olvashatunk az eddig megjelent kiadványokban. A szereplők vallomása olyan részletekkel egészíti ki a tudományos történelemírás alkotóelemeit, amelyek kötőanyagként rögzítik azt egységes egésszé.
A Gyökerek és lombok életrajzsorozat az embert állította középpontba.
Az embert, aki az individuum belső rezdüléseinek feltárásával teszi teljessé az erdészpályán töltött évtizedek alakította szakmatörténelmet. A
múlt tudományos leírása mindig a tényszerű bizonyítékokra támaszkodó események láncolatából építkezik. Ám a valóság részleteiből írt történelmet az ember, a közösség tetteinek sorozata alkotja, sokszor figyelmen kívül hagyva a szereplők döntésének lelkiismereti okait.
A német gyökerekből sarjadt pedagógus családja átélte a magyarországi kisebbségek háború utáni zaklatott sorsát. Ó tehetségével, tanulni vágyásával végül pedagógus lett. Gyermekkori álmát váltotta valóra, amikor később Sopronban szerezett erdőmérnöki diplomát. Vissza