Gyógyszerészi kémia I.

Előszó

Világszerte egyre inkább a gyógyszerészi érdeklődés előterébe kerül a gyógyszerként használt vegyületek inkompatibilitása, stabilitása és mindezeken messze túlmenően farmakodinámiás sajátságaik.
Ennek megfelelően a gyógyszerészi kémia tárgyköre a régebbi analitikus szemléleten túl lényegesen bővül. A gyógyszermolekulák szerkezetét ugyanis ma már oly mértékben kell ismertetnünk, hogy abból az imént felsorolt sajátságokra következtetni lehessen, amennyiben az a mai ismereteink mellett lehetséges.
A gyógyszertári oktatógyógyszerész és a gyógyszerismertető gyógyszerész számára írt jegyzetünk elsősorban a farmakodinámia kémiai ismeretekkel kapcsolatos igények szemmeltartásával készült. Ezt hangsúlyozza ki már jegyzetünk felépítése maga is azzal, hogy az ismertetendő anyagot hatástani csoportosításban tárgyalja. E jegyzet a szerzők 1970-ben befejezett és a Medicina kiadó gondozásában 1972-ben megjelenő Gyógyszerészi kémia egyetemi tankönyve alapján készült. A jegyzet terjedelme a tankönyvnek csak néhány - a továbbképző előadásainkban szereplő - fejezetére szorítkozik és e fejezeteket a fentebb vázolt céloknak és a továbbképző tanfolyamok igényeinek megfelelően lényegesen átdolgoztuk. Teljesen elhagytuk belőlük ugyanis az analitikai-kémiai részeket, viszont kibővítettük a szerkezet és hatás összefüggéseit tárgyaló részeket. Az egyes fejezetekben olyan vegyületeket is felvettünk, amelyek csak a jövőben kerülnek hazai forgalomba, de már a klinikai kipróbálás vagy a törzskönyvezés stádiumában vannak.
A hatástani beosztás szerinti tárgyalás lehetővé teszi, hogy egymás mellett maradhassanak az azonos hatású vegyületek. Ezt azért tartjuk fontosnak, hogy a gyógyszertári gyakorlatban is egymás mellett, egyszerre rendelt (adagolt) vegyületek között esetleg fennálló farmakológiai inkompatibilitást a gyógyszerész biztosan felismerhesse. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy az egyes hatástani csoportokon belül iparkodtunk a kémiailag egyszerűbb felépítésű vegyületektől a komplikáltabbak felé haladni. Vissza