Gyógyszerészi kémia 1. (töredék)

Előszó

A kémia egyetemi oktatása hazánkban a nagyszombati egyetem orvosi karán az 1770-ben alapított kémiai és botanikai tanszéken kezdődött a gyógyszerészek számára is, majd az egyetemmel együtt 1777-ben Budára, utóbb 1784-ben Pestre került. Első professzora (1770-1809) Winterl Jakab József volt. A két tárgy oktatása 1810- ben kettévált, s ekkor Schuster Konstantin lett a kémia professzora (1809-1838), akit Sadler József (1838-1841), majd Sangaletti Ede (1841-1854) követett (az 1848 -49. évi szabadságharc idejében átmenetileg Nendtvich Károly volt a kémiai tanszék vezetője). 1850-ben a kémia oktatása az orvosi karról a bölcsészeti karra került. Wertheim Tivadar, a később neves gráci szerves kémikus, professzorsága (1854-1860) a magyar oktatási nyelv bevezetésével szűnt meg.
Tőle Than Károly vette át a tanszék vezetését, aki megteremtette a magyar tudományos kémiai oktatást és kutatást. Than közel félévszázadon át állt a kémiai intézet élén (1860-1908). Az ő tudományfejlesztő tevékenysége nyomán kapott a gyógyszerészi kémia első ízben professzort Lengyel Béla személyében (1877-1913), aki egyben az analitikát is tanította. Winkler Lajos hasonló kettős feladatkörrel látta el a gyógyszerészhallgatók oktatását (1913 - 1934). Örökébe Széki Tibor lépett, aki elsőnek vezette be a budapesti Tudományegyetemen a szerves kémia oktatását. A gyógyszerészi kémia oktatását megtartotta, de az analitikai képzést Szebellédy Lászlónak (1934 - 1944), illetőleg Schulek Elemérnek (1944 - 1964) adta át. A szerves és gyógyszerészi kémiai intézet Széki Tibor nyugdíjba vonulásakor 1949-ben kettévált, a Szerves Kémiai Intézet a Természettudományi Karon maradt, míg az önállósult Gyógyszerészi Kémiai Intézet szervezetileg az Orvosi Karra került, ill. 1952 óta az Orvostudományi Egyetemen működik.
Than Károly Feladatok a chemiai gyakorlatokhoz kezdők számára (1888) című, a gyógyszerészhallgatók részére írt laboratóriumi praktikumának második részét tekinthetjük a gyógyszerészi kémia hazai oktatása első nyomtatásban megjelent programadásának. A szerző előszava szerint ugyanis: „A második részt a kísérletichemiának a legfontosabb tényein kívül a legközönségesebb vegyületeknek az előállítási módja és azok tisztaságának a Magyar Gyógyszerkönyv II. kiadása nyomán való megvizsgálása képezik."
Ez az elv, amely szerint a gyógyszerként használt vegyület megismerését az analízis oldaláról is megközelíthetjük, mindmáig jellemzője a gyógyszerészi kémiai oktatásunknak, noha az ismertetendő vegyületek már rég nem korlátozódnak csak a gyógyszertárban „in substantia" tartott anyagokra, sőt már a Gyógyszerkönyvbe felvett anyagokra sem, mivel az utóbbiak is csak egy részét képezik gyógyszerkincsünknek. Vissza