Gyógyszereink 1957. június

Előszó

Mielőtt rátérnénk az új magyar perifériás értágító gyógyszer ismertetésére, bár közleményünk szűkre szabott kerete miatt még röviden sem foglalkozhatunk az ér-diagnostika subjektív tüneteivel, inspektióval észlelhető sajátosságaival, a bőr felmelegedésének, a reactiv hyperaemia egyszerű és egyéb ismert eljárásaival, az oscillometriával stb., mégis rá akarunk mutatni arra, hogy csak akkor tudunk megfelelően és jól gyógyítani, ha helyesen kórismézünk. Ez minden betegségre vonatkozik, de különösen az érbetegségekre, melyeknél a korai elnézett, vagy esetleg észlelésre nem került tünetek a folyamat rosszabbodását idézik elő. Ezek olyan fokúak lehetnek, hogy a rendelkezésre álló eljárásainkkal már nem gyógyíthatók. Ezért, s továbbá amiatt, hogy az érbetegségeknek több közös tünete van, elkülönítő kórisme szempontjából fontos, hogy az ezekben szenvedők panaszait és objectiv tüneteit jól ismerjük. Azonban nem hallgathatjuk el, hogy az erek csökkent tapinthatósága nem jelent mindig betegséget. Gyakran az art. poplitea vagy tibialis postica nem palpálható, sőt gyakran nem tapinthatjuk az art. femoralist sem, ha az dislokáltan, mélyebben fekszik. De az art. dorsalis pedisek nem tapintható volta sem jelent mindig betegséget, ha azt vékony, nem palpálható rete arteriosum helyettesíti. Éppúgy tudjuk Bauer és Recht, Erb és mások közléséből, hogy különösen nőkön vasomotoros zavarok folytán az ér lüktetése átmenetileg hiányozhat. Ezért, ha az art. dors. pedist nem tapintjuk, a végtag felmelegítése után újból meg kell vizsgálnunk. Általában ügyeljünk arra, hogy a betegvizsgálat ne hideg szobában, s lehetőleg pihent állapotban történjék.
Míg régen az érbetegségek diagnostikájában a vizsgálati módszerek fejletlensége, a diagnostikai eszközök tökéletlen volta, valamint a régi konzervatív therapia mellett csupán kevés eredményt tudtunk elérni, addig ma már igen nagy haladást jelent a betegségek korai felismerésében és befolyásolásában az újabb fizikális eljárások alkalmazása és a vasoaktívabb anyagok felfedezése. Nagyszerűen szemlélteti ezt Silbert statisztikája, mely szerint endoangiitis obl. esetében 1930 előtt a hatástalan therápia következtében 64%-ban végezett nagyobb amputációt, addig ma csak kis százalékban kerül erre sor. Vissza