Gyógypedagógiai módszerek az agnóziás zavarok megszüntetésére

Előszó

A jegyzet Az agnóziás zavarok gyógypedagógiai rehabilitációja című munkának, amely 1990-ben az Országos Pedagógiai Intézet kiadványaként jelent meg, lényeges vonásaiban átdolgozott kiadása. Az átdolgozásra voltaképpen az ösztönzött, hogy a szakirodalom szélesebb felkutatása következtében gazdagabb anyag, néhány újabb adat tárult fel. A másik ok, amely az átdolgozást kiváltotta, hogy feltétlenül jobban kell bemutatnunk a magyar gyógypedagógiában hosszú idők során kialakult beszédnevelési módszereket és beszédfejlesztési eljárásokat, gondolunk elsősorban a beszédhangok képzésének és a sző percepciójának sokféle érzékeltetésére, a beszéd prozódiájának szemléletesebb megjelenítésére, a gyakorlatban is bevált módszerek ismertetésére. A harmadik ok a didaktikusabb elrendezéssel és feldolgozással függ össze. A főiskolai jegyzetekkel szemben támasztott követelmények között első helyen kell megemlíteni a rendszerezettséget, az összefüggések világos bemutatását, a tanulhatóságot. A jegyzet igyekszik megfelelni e követelményeknek.
A jegyzetben leírtak elsősorban az akusztikai /auditív/ agnóziákkal kapcsolatosak. A módszerek és a vizsgálati metódusok is főleg ezekre vonatkoznak. A tartalmi "szűkítés" elsősorban a magyar gyógypedagógia történeti fejlődésének vonulatával magyarázható; a hallásnevelésnek, -ébresztésnek, -fejlesztésnek jelentős eredményei születtek a múltban. Gondolunk itt elsősorban Bárczi Gusztáv munkásságára. A szakma gyakorlata tehát főleg az akusztikai agnóziákkal érintkezik. A "szűkítés" természetesen nem azt jelenti, hogy elhanyagoltuk volna az egyéb érzékterületekhez kapcsolódó agnóziák leírását. De a módszerek dominánsan csak a hallási megismerés folyamatának zavaraira alkalmazhatók.
A jegyzet kéziratát Osmanné dr. Sági Judit tudományos kutató és dr. Palotás Gábor főiskolai tanár bírálta. Észrevételeiket messzemenően hasznosítottam. Köszönet értük.

Budapest, 1993. szept. 1. Vissza