Gyógypedagógiai lexikon

Előszó

Tisztelt Olvasó!
Most, miközben papírra vetem ezeket a sorokat, visszaemlékezem az elmúlt 20. század 80- as éveire, amikor az egykori Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző' Főiskola oktatói és kutatói arra vállalkoztak, hogy részt vegyenek egy nemzetközi kutatócsoport munkájában. A berlini Humboldt Egyetem Rehabilitációs-pedagógiai és Kommunikációtudományi szekciójának kezdeményezésére és irányításával kezdődött el és tíz éven át folyt az a munka, amelynek eredményeképpen elkészült a még kettészakított Európa keleti feléhez tartozó hat ország részvételével, az akkori idők tudásának megfelelő' szinten, a gyógypedagógia alapfogalmait definiáló, összehasonlító rehabilitáció-tudományi enciklopédia kézirata, bolgár, cseh, lengyel, magyar, német és orosz nyelven.
A fogalmak biográfiája legalább annyira érdekes, mint az embereké. Amikor megjelenik egy új fogalom - mint például a 19. században a gyógypedagógia - még alig körvonalazható, tartalmai a különböző nyelveken eltérők lehetnek. Gondoljunk csak arra, hogy a gyógypedagógia fogalmának hazai meghatározása milyen változásokon ment keresztül. Napjainkban is azt tapasztaljuk, hogy nyelvterületenként bizonyos eltérésekkel értelmezik. A gyógypedagógia tudományát művelők a különbözőségek ellenére is arra törekszenek, hogy lehetőleg „egy nyelvet beszéljenek", de legalábbis megértsék egymást. Erre figyelmeztet bennünket a gyógypedagógia egyik elismert művelője: „Egy tudomány értéke a fogalmainak szigorán áll, vagy bukik. A fogalmak csak akkor használhatók a megértésre, a célok kijelölésére, gondolkodásra és cselekvésre, ha jelentésük tartalma meghatározott." (Bach, 1999) Vissza