Végzetes győzelem (dedikált példány)

Fülszöveg

„Sziilejmán még soha nem érezte magát ennyire elhagyatottnak, a sors kiszolgáltatottjának. A csatazaj, amely élete része volt s egy-egy sikeres ágyútűz és a nyomában érződő találatok, a katonák lelkesedése mar hidegen hagyta. Szüntelenül hazavágyott Konstantinápolyba, a palota csendjébe, családja körébe."
,Ahogy teltek a napok és Zrínyiék makacsul ellenálltak mindinkább előtört belőle az a kétség, hogy vajon tényleg szüksége volt-e erre az 1566-os hadjáratra, s leginkább Szigetvár ostromára? A keresztény világ, noha uralkodói között viszályok dúltak, előbb-utóbb egységbe tömörülnek, ha ellenük, birodalmuk ellen emeli fel valamelyikük a hangját! Pedig évtizedekkel előtte Ibrahim, a kivégeztetett nagyvezír, egykoron elkötelezett híve, testvérhúga révén, akinek a férje lett, családjának egyik utána legbefolyásosabb tagja említette neki először X. Leó pápa Bulláját, Luther Márton 41 vallási tételével kapcsolatban, miszerint 1520-ban, az ő uralkodásának első évében, átok alá vette!... Tovább

Fülszöveg

„Sziilejmán még soha nem érezte magát ennyire elhagyatottnak, a sors kiszolgáltatottjának. A csatazaj, amely élete része volt s egy-egy sikeres ágyútűz és a nyomában érződő találatok, a katonák lelkesedése mar hidegen hagyta. Szüntelenül hazavágyott Konstantinápolyba, a palota csendjébe, családja körébe."
,Ahogy teltek a napok és Zrínyiék makacsul ellenálltak mindinkább előtört belőle az a kétség, hogy vajon tényleg szüksége volt-e erre az 1566-os hadjáratra, s leginkább Szigetvár ostromára? A keresztény világ, noha uralkodói között viszályok dúltak, előbb-utóbb egységbe tömörülnek, ha ellenük, birodalmuk ellen emeli fel valamelyikük a hangját! Pedig évtizedekkel előtte Ibrahim, a kivégeztetett nagyvezír, egykoron elkötelezett híve, testvérhúga révén, akinek a férje lett, családjának egyik utána legbefolyásosabb tagja említette neki először X. Leó pápa Bulláját, Luther Márton 41 vallási tételével kapcsolatban, miszerint 1520-ban, az ő uralkodásának első évében, átok alá vette! Jómaga hasonlót rémálmában sem tudott volna elképzelni a mindenható Allah, az ő istenük és Mohamed próféta tanaival kapcsolatban! Az akkori koronás fők tűzzel-vassal üldözték a főpapok vezényletével a keresztény tanok megújítóit, köztük Luther és Kálvin mellett Münzer Tamást. Utóbbi reformátort 1525-ben végezték ki."
„Valóban I. (Nagy) Szulejmán egész életében vallásügyekben igyekezett mértéktartóan óvatos maradni. Voltak az iszlámnak olyan vallási vezetői, akiknek adott volt a hatáskörük az esedeges „hittévesztők" megreformálására!"
„A padisah, ahogy egyre inkább „beszédbe elegyedett önmagával, jött i;á igazán arra, hogy neki még van, lenne sok mondani és tenni valója, de azok a fulladásos rohamai, gyomrának puffadtsága, nyomasztóan ható fejfájása szűnni nem akaróak, s ijesztően vészt jóslóak voltak számára."
e/S
„Zrínyi a még épségben maradt és soha nem használt várkapitányi ruháját vette fel, amelyben Ferdinánd király előtt kellett volna megjelennie, amikor megkapta a horvát báni tisztséget s a velejáró javadalmakról szóló hivatalos okiratot. De nem vette fel! Mitöbb később szemrebbenés nélkül lemondott a „Habsburgok kegyéről". Mondván, hogy őt nem lehet „megvásárolni"! Most meg ott tart, hogy neki és hős társainak éppen Bécset kell, Szigetváron védeniük, mert Ferdinánd fia, Miksa még arra sem méltatta őt és a védőket, hogy legalább néhány ezer pihent katonát küldött volna a törökök „megzavarására". Megint a magyarok véreznek egy idegen uralkodói házért és annak számító, hasonleső tagjaiért! 1566. szeptember 7-én tehát egy újabb próbatételen esnek át Szigetvár maradék védői, amelyet úgy hívnak, hogy a haza és a becsület mindenek előtt!"
„Övében ott lapult két ezüstnyelű tőr. Kezében úgyszintén ezüst markolatú szablyája. Kisvártatva lovásza tűnt fel, amint kedvenc paripáját Szélvészt vezette. A csupaizom, nemes tartású mén első két lábával, patáját mélyen a földbe vájva rúgkapálódzott. Mintha valami jelbeszéddel arra bíztatna a kapitányt, hogy: - Kedves jó gazdám! Ne várassuk ott kint azokat! Pattanj a hátamra s én nyíl- és golyózáporban, ágyúrobajban közéjük vágtatok! Te pedig vágj közöttük minél szélesebb utat, hogy végre megint friss füvet legelhessek azon a réten, amelyet, de sokszor taposták patáim, meg kiscsikó koromban, anyám féltő tekintete mellett! És olybá tűnt, ahogy a gazdájára tekintett, mintha azokból a nagy, kerek, barna szemekből könny csordult volna." Vissza