Kupavári krónika

Előszó

Elfogultság nélkül írni arról a helyről, ahol az ember született, a legnagyobb tapintat ellenére is képtelenség. Mégis, ahogy az emlékek sokasodnak, reális igénnyé válik, hogy ami szép, kedves és maradandó volt, az továbbra is fennmaradjon.
Sok igazság rejlik abban, hogy a gyermekkori élmények egy életre szólnak, s belőlük leginkább az érett felnőttkorban lehet táplálkozni, ihletet meríteni. így van ez esetemben is. Szülőfalum Öreglak és a szomszéd község Somogyvár lakói számos olyan legendát, mondát örököltek az elődöktől, amelyek ugyan a magyar történelem vékonyka szeletkéi, de elgondolkodásra késztetőek. Különösen izgalmas a Somogyvárhoz tartozó Kupavárhegy története. Ezen a fennsíkon a XI. század végétől három évszázadon át - francia bencés szerzetesek által lakott - európai mércével mérve is páratlan szépségű és nagyságú bazilika állt: a Szent Benedek-rendi apátság. Első említése az 1091. évi alapítólevélben olvasható.
Szláv és magyar földművelők, állattenyésztők mellett egyéb, korábban betelepült, más nemzetiségű lakói is voltak a dombvonulat közelében meghúzódó két nagymúltú településnek, Laknak (Öreglak) és Somogyvárnak. Az előbbi egy völgykatlanban, míg utóbbi a dombvonulat folytatásaként húzódó, előnyös természeti adottságú területen helyezkedett el. Mindkét település földrajzi érdekessége, hogy hajózható és egyben fontos vízi út mellett épültek fel, népesedtek be.
A Balaton 900-1000 évvel ezelőtt, de még a XIII.-XIV. században is a mai Somogyjádig húzódott. Kereskedelmi hajók, dereglyék, könnyű, gyors mozgású csónakok hasították a hosszan terpeszkedő, széles kiterjedésű „magyar tenger" hullámait. Korabeli legendák szerint ezen a vidéken vívta a harcot I. (Szent) István király és fia Imre herceg a lázadó pogány törzsfővel, Koppány vezérrel. Vissza