Előszó
Erdélynek tündéri kertjében...
Kerekedjünk hát fel és induljunk el szép Erdélyországba. Vígságos és szomorkás történetekkel jócskán találkozhattak a tisztelt olvasók, ha Erdéllyel, annak...
Tovább
Előszó
Erdélynek tündéri kertjében...
Kerekedjünk hát fel és induljunk el szép Erdélyországba. Vígságos és szomorkás történetekkel jócskán találkozhattak a tisztelt olvasók, ha Erdéllyel, annak székelyeivel, csángóival, romániaival, szászaival, örményeivel, romáival és még számos népcsoportjával egy-egy mű, irodalmi alkotás kapcsán találkozhattak. Az édes, a hűséges, a sok gyötrelmet, szenvedést meg és átélt Erdély, vagy ahogy eleink nevezték, az Erdőelve (Erdőn túli terület), de sokszor ringatott kebelén egy-egy uralkodói, politikai, katonai, irodalmi, képzőművészeti nagyságot!? No és, nem is szólva a nép „egyszerű" zseniéiről, a fafaragókról, a fazekasokról, a messzeföldön méltán híres kerámiák készítőiről, a fonókról és szövőkről, az Ábelekről, és Benedek Elek gazdag gyűjtőmunkájának „gyümölcseiről" a mesebeli legkisebbekről, a szerencsét próbáló szerencsésebbekről, akik ha a szülőföld elhagyására is kényszerültek, tudták, szívük, lelkük legmélyén érzik helyüket a nagyvilágban.
A hitnek, a vallási érzületnek az ereje, emberformáló, jellemet erősítő képessége nyomon követhető azokban az írásokban, költeményekben, amelyeket olyan ismert lírikusok vetettek papírra, mint például a kolozsvári születésű Reményik Sándor, vagy az Okécskén született Szabolcska Mihály.
Vissza