Fülszöveg
Tomeo tizenötödik regénye egyszerűen és tisztán tárja elénk azt a szellemi és lelki folyamatot, melynek során egy nő odáig jut, hogy - anyagi érdek, vagy nyomós indíték nélkül - képes elkövetni egy hátborzongató gyilkosságot.
A mű látszólag realista alkotás - főszereplője egyes szám első személyben, "naturalista" stílusban meséli el az Orient mozi jegyszedőjével való egyhetes kapcsolatát, valójában azonban abszurd-szürrealista hangulatú, különös elbeszélés, amely azzal végződik, amivel egy vérbeli realista regény elkezdődne: gyilkossággal.
Tomeo bravúrosan kezeli a hatvanas években "pusztító" - bár a főszereplő egyszerű szeméyisége folytán időtlen - szlenget, s a vulgaritást megfelelőképpen ellensúlyozza sziporkázó humorral.
"Már világos volt, de ő csak tartotta a zseblámpát az orrom előtt és megkérdezte, vajon szállodának nézem-e a mozit. Azt feleltem, hogy nem nézem szállodának, de odakinn esik és nincs hol töltenem az éjszakát. Őszinte voltam és egyenesen a szemébe néztem....
Tovább
Fülszöveg
Tomeo tizenötödik regénye egyszerűen és tisztán tárja elénk azt a szellemi és lelki folyamatot, melynek során egy nő odáig jut, hogy - anyagi érdek, vagy nyomós indíték nélkül - képes elkövetni egy hátborzongató gyilkosságot.
A mű látszólag realista alkotás - főszereplője egyes szám első személyben, "naturalista" stílusban meséli el az Orient mozi jegyszedőjével való egyhetes kapcsolatát, valójában azonban abszurd-szürrealista hangulatú, különös elbeszélés, amely azzal végződik, amivel egy vérbeli realista regény elkezdődne: gyilkossággal.
Tomeo bravúrosan kezeli a hatvanas években "pusztító" - bár a főszereplő egyszerű szeméyisége folytán időtlen - szlenget, s a vulgaritást megfelelőképpen ellensúlyozza sziporkázó humorral.
"Már világos volt, de ő csak tartotta a zseblámpát az orrom előtt és megkérdezte, vajon szállodának nézem-e a mozit. Azt feleltem, hogy nem nézem szállodának, de odakinn esik és nincs hol töltenem az éjszakát. Őszinte voltam és egyenesen a szemébe néztem. Erre a fickó rám világított. Tetszett neki a látvány, mert egy ideig úgy maradt. Göthös egy alak volt, a bajsza kis májfltra emlékeztetett, s hogy kopaszságát leplezze, a tarkójáról előrefésülte a haját. Mikor már eleget látott a cicimből, az arcomra irányította a fényt és megkérdezte, ki csinálta azt a kék foltot a szemem alá.
- A férjem - válaszoltam.
Valójában az a fickó volt, akivel együtt éltem, ugyanis néha kedve szottyant rá, hogy benyomjon egyet, de csak azért, mert ettől begerjedt.
- Biztos megvolt rá az oka - mondta az ügyelő.
Aztán meglapogatta a bajszát az ujjbegyével, mint valami bélyeget, majd merész pillantást vetett a didimre, elgondolkozott, végül azt mondta, aludjak még egy kicsit, addig jár egy kört a barátaival és majd, ha visszajön, meglátjuk, mit tehetünk.
- Úgy egy órán belül itt leszek - mondta és rám kacsintott."
Vissza