Gyilkos szemek

Előszó

Csendes októberi délután volt. Ahogy Francis X. Loughlin belépett a Cricklewood temető kovácsoltvas kapuján, azonnal megütötte fülét a markológép szorgos csikorgása.
Körülnézett és megpróbált rájönni, vajon hol ássák a gödröt. Semmi. Egy újabb fémes puffanást követően a mauzóleum közelében riadt kacsasereg röppent égnek, s a Ciprus-tó irányába igyekezett.
Húsz év.
Az első gránitangyalnál balra kanyarodott, és követte a gép hangját a Hemlock sétányon, maga mögött hagyva a fákkal benőtt, árnyékos urnakerteket, a ravatalokat és szarkofágokat, ahol békében megfértek egymás mellett a szociális gondozók, rakodómunkások, apácák és baseballcsillagok, valamint az indiai hercegnők: a természetes vagy a hirtelen halál áldozatai. Vissza

Fülszöveg

Húsz esztendővel ezelőtt Francis X. Loughlin nyomozó sikeresen megoldotta élete talán legrejtélyesebb gyilkossági ügyét. A kihallgatás során Julian Vega, a tizenhét éves vádlott megtört, s végül emberölés vádjával börtönbe került.
Most azonban, két évtized múltán ismét lecsapott a gyilkos, ismét egy fiatal doktornő az áldozat, és a szálak ezúttal is annak a régi ügynek azóta - egy eljárási hiba miatt - szabadlábra helyezett elkövetőjéhez vezetnek. Tehát most is Julian Vega az első számú gyanúsított, aki közel húsz év után a kihallgatóhelyiségben látja viszont Loughlin nyomozót.
Ám az ügy ezúttal nem olyan egyszerű, mint első látásra hinnénk. A DNS-vizsgálat döbbenetes eredményt hoz. A kétségek eloszlatása végett kénytelenek kihantolni az annak idején meggyilkolt lány földi maradványait, mivel a második áldozat körme alatt nem Julian Vega, hanem Allison Wallis, a húsz éve halott doktornő vérét találják.
A két férfi, a nyomozó és a gyanúsított a törvény két ellentétes oldaláról közelítenek egymáshoz. Mindketten bizonyítani akarnak, ugyanakkor mindketten tisztában vannak önmaguk korlátaival...
Peter Blauner igen különös, feszültségekkel teli regényében a jó és a rossz küzd meg egymással, míg végül ott bukkan fel az igazság, ahonnan senki sem várta.
Az Edgar Allan Poe-díjas szerző stílusa és cselekményszövése olyannyira mesteri, mintha John Sandford eleganciája és Stephen King ördöngössége egyesülne-benne. Vissza