Előszó
Részlet:
A világháború után indult, majd a hatvanas években vált világjelenséggé - s így a közmegegyezés szintjén elfogadottá -, hogy a múzeumok a passzív érték-felmutató tevékenységüket aktív,...
Tovább
Előszó
Részlet:
A világháború után indult, majd a hatvanas években vált világjelenséggé - s így a közmegegyezés szintjén elfogadottá -, hogy a múzeumok a passzív érték-felmutató tevékenységüket aktív, pedagógiai módszerekre épülő közművelődési formákkal gazdagították. Sokféle, szokatlan esemény talált otthonra a múzeumok falai között - nem kevés vihart kavarva a konzervatív hagyománytisztelők között -, s ebből a megújulást célzó mozgalomból a különböző gyermekfoglalkozások váltak időtállóvá és hasznossá. Nyilván az életkori sajátosságoknak, s a gyorsan kibontakozó sikeres módszereknek köszönhetően. A gyermekek természetes nyitottsága, s a megszállott nevelők sikerre vitték a kezdeményezést.
Ebben a folyamatban önálló életet él a Magyar Nemzeti Galéria GYIK Műhelye. Nem mintha a képzőművészeti körök betegségei, vagy a csontosodott muzeológiai szemlélet gőgje nem kezdte volna ki friss hajtásait, de mindig életben maradt, sőt programja, eredményei gazdagodtak. Így élheti meg most jubileumát, s az ünnepi alkalom feljogosít arra, hogy titkait kutassuk. Az egyik legfontosabb momentum, hogy a GYIK Műhely neve szerint is alkotó, nevelő műhely, itt nem művészjelölteket és amatőröket alkotnak művészetre, hanem embereket nevelnek látni, viselkedni, dolgozni. Ebből természetesen következik, hogy a műhely munkájában résztvevők anyagokat, eszközöket ismernek meg, s a közös munka során megtanulják megbecsülni a munkát, s ami fontos: a másik munkájának eredményeit is. Nem kell feloldani a közösségben - a személyes programnak rangja van -, de közösségben kell dolgozni, a közösség normáinak megértése és vállalása a személyiség formálódásának igazi eszköze. Nyilvánvaló, hogy az önként vállalt és örömmel végzett munka kitűnő tanárok jó oktatói és nevelői programjának eredményeket válik személyiségalakító erővé. Csodákat fedeztetnek fel, s csodákat készíttetnek a gyerekekkel nem egy művészeti ág - a képzőművészet -, hanem a kultúra természetes, emberi normái szerint. A vizualitás játssza a főszerepet, de a mozgás, a zó éppúgy rész a világ felfedezését és formálását célzó programnak, mint a forma, a szín, a fény és az árnyék.
Vissza