Gyermektáncok

Előszó

A "Gyermektáncok" I. című könyv kiadása óta eltelt 12 év alatt a gyermektánc-mozgalom a néptánc-mozgalom szerves részeként, ahhoz hasonló fejlődési utat tett meg: a nagy nekilendülést mennyiségi megcsappanás követte, ugyanakkor bizonyos minőségi nivellálódás is megindult. A csak kimutatásokban létező, ünnepi alkalmakra összerángatott "szakkörök" és "csoportok" kimentek a divatból. Természetesen ma is előfordul - és ez nem baj! -, hogy pl. egy-egy osztály néptánccal készül valamilyen ünnepségre, de ez éppúgy nem néptánccsoport, mint ahogy nem színjátszó szakkör a másik osztály, ha ugyanerre az alkalomra egy jelenetet tanult be. A változások lényegében nem érintették azt a néhány, az átlagból messze kimagasló gyermekegyüttest, amelynek színvonalat egy-egy tapasztalt, tehetséges és hivatott müvészpedagógus személye fémjelzi. Valójában az együttes színvonala az ő személyükön múlik, hiszen a tagság talán már a negyedik-ötödik "generációt" is megérte - mindig magas művészi színvonalat képviselve. A fejlődés folyamán kimondatlanul is kialakult egy bizonyos szakmai minimum követelmény, amelyhez a rendszeres munka, a többé-kevésbé megfelelő, de állandó próbaterem éppúgy hozzátartozik, mint az oktató alapvető szakmai és pedagógiai felkészültsége. Gyermekek ugyanis mindenütt vannak, de seholsem születnek úgy, hogy nem szeretik a néptáncot, vagy éppenséggel rajonganak érte. A sokféle érdekes szakköri lehetőség vonzásában miért éppen a néptáncot választaná a kisgyermek, ha azt sem tudja, mi fán terem, vagy csak szépen mesélnek róla? De ha kisiskolásként látja a jól működő szakkör szereplését, majd minden esetben megejti - talán a produkció értéke, talán a siker lehetősége. Be kell látnunk, hogy irreális elgondolás a néptánc szeretetét beleképzelni vagy gondolati eszközökkel beleplántálni a mai gyermekekbe, akár falusiak, akár városiak. Az un. "produkciós szemlélet" sommás kiebrudalása a gyakorlatban öngólnak bizonyult. A gyermek számára a szereplés, a "produkció" és az általa elért siker az elsődleges - a jó oktató számára pedig mindez eszköz arra, hogy művészi és emberi értékekkel gazdagitsa tanítványait. A valóban jó produkcióval mindkét fél eléri célját, még akkor is, ha a gyermek esetleg csak évekkel később jön rá, hogy a sikerek mellett nevelődött is: Ízlését, magatartását nagymértékben befolyásolták a kapott művészi értékek, a közösségi munka. Az országban jelenleg működő gyermektánc-együttesek két nagy csoportba sorolhatók:
1. Iskolai és úttörőházi szakkörök. Munkájuk és céljaik lényegében azonosak. Gyakorlatilag a munka lehetőségei és körülményei sem különböznek: mindkettőnek szinte egyformán vannak előnyei és hátrányai. Ismerünk olyan vidéki csoportot, amely az évek során hol az iskolához, hol az úttörőházhoz tartozott (mikor hol kaptak próbatermet), mégis elsősorban az oktatón és a gyermekeken múlt, hogy külföldön végülis magas színvonalon, nagy sikerrel Magyarországot képviselte.
2# A népi együttesekhez hasonló, nagyrészt mellettük működő gyermekcsoportok elsősorban saját vidékük hagyományaiból merítenek, tehát invenciózus vezető irányításával műsorukban általában "önellátók"; néha legjobb műsorszámaik közkinccsé tételével (pl. Kalocsai gyermeklakodalmas) még az országos gyermektánc-repertoárt is gazdagítják. Vissza