Előszó
ELŐSZÓ
Már egész kicsi koromban szerettem a mondókákat, meséket, verseket. Ezt édesanyámnak köszönhetem, mert nagyon sokat mondott, olvasott el akkor nekem és testvéreimnek.
Voltak olyan rímelő...
Tovább
Előszó
ELŐSZÓ
Már egész kicsi koromban szerettem a mondókákat, meséket, verseket. Ezt édesanyámnak köszönhetem, mert nagyon sokat mondott, olvasott el akkor nekem és testvéreimnek.
Voltak olyan rímelő kis versikék, amit ő írt.
Pl.
Áll a baba, áll,
Hamarosan jár.
A mamája hívására,
El is indul már.
Biztosan az ő indítása, meg a tőle örökölt hajlam, mely bennem örökké él. Isten nagy ajándéka, hogy képes vagyok azt a sok gondolatot mesében, történetekben, párbeszédben, versben kifejezni, leírni.
Sok verset megtanultam, sokat szavaltam már óvodás koromtól. Petőfi Sándor, Arany János, Ady Endre, Csokonai Vitéz Mihály, Zelk Zoltán, Áprily Lajos, József Attila, Nemes Nagy Ágnes, Váci Mihály. Ahogy nőttem, egyre több írót, költőt akartam művein keresztül megismerni. Egy-kettővel személyesen is találkoztam, de csak egy aláírás erejéig:
Varga Domonkos, Weörös Sándor, Szilvási Lajos, Szabó Magdolna, Janikovszky Éva.
Első versemet VII. osztályos koromban egyik tanárnőm, Simsai Katalin olvasta el és az ő javaslatára elküldtem Budapestre egy meghirdetett pályázatra.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal