Gyermekkori emlékeim

Előszó

Gárdonyi Géza Gyermekkori emlékeim című írása könyvalakban most jelenik meg először. Eredeti megjelenési helye a Jövendő című folyóirat 1903-as évfolyama. Közel ötvenéves mű tehát, ám e félszázad alatt vajmi kevés szó esett róla. Sőt! Gárdonyinak ez a kis remekműve is a magyar irodalom szándékosan eltemetett, agyonhallgatott értékeinek sorába tartozik. A Gárdonyi-bibliográfiák nem is említik. Amelyik életírója idézi, csak úgy mellékesen, életrajzi adatai miatt teszi. A kortársak sem bántak jobban vele. Gárdonyi József említi könyvében, hogy apja "nagy szeretettel írogatta" emlék-feljegyzéseit, ámde az öreg Jókai irodalmi szalonjában valaki olyan lesujtó kritikát mondott róluk, hogy Gárdonyi nem folytatta tovább ezt a művét.
Miért ez az elutasító fogadtatás s a félévszázados hallgatás? Az uralkodó osztályoknak szükségük volt olyan írókra és költőkre, akik elítélik a forradalmat "megnyugtató" képet festenek a szenvedő nép életéről, vallásosak és nacionalisták, s amellett - vitathatatlanul tehetségesek. mivel azonban tehetség és haladásellenesség nem szokott együttjárni, a reakció irodalompolitikusai keresve sem találtak tehetséges, de "nekikvaló", "szobatiszta" írót, elkezdtek tehát gyártani ilyet. Nem illett a kép a keretbe? Sebaj! Levágták a kép felét, harmadát, eltemették vagy meghamisították nagy íróink soktucatnyi művét, csakhogy belegyömöszöljék irodalmunkat abba a kenetes és nacioanalista jelszavakkal telemázolt barbár keretbe, melyet aztán szépen ki lehetett akasztani a "kultúrfölény" kirakatába. Valamennyi nagy írónk életművét alávetették ennek a gyalázatos műveletnek, még Petőfiét is. Az olyan ingadozó, ellentmondásos írói egyéniségek pedig, mint Gárdonyi, valósággal vonzották a hamisítók raját, akik könnyű prédát, szabad vadászmezőt reméltek. Vissza