Gyermekké lenni II.

Fülszöveg

„Lilla kilenc hónapos volt, és a szőnyegen ültem mellette. Mondhatnám azt is, hogy játszottunk, de ez így nem igaz. Aki azt mondja, hogy egy csecsemővel játszik, az becsapja magát és a világot. Szóval csendben ültem, és követtem a szememmel minden mozdulatát, arcának, mosolyának, tekintetének minden „remekművét", amit általuk létrehozott. Mozgásba indult általa minden a szobában, és ahogy a levegő segítségével kapcsolatban volt mindennel, csodát teremtett. A hangok, amelyeken át megszólította a közösen élvezett kis világunkat a szőnyegen, fülemben olyan életet keltettek, amelyek a lélekben szólalnak csak meg. Minden tisztában volt vele ott a szőnyegen, hogy Lilla mit üzen, és minden Őérte volt ott. Mélyről kitekintő, „skorpiós", egyáltalán nem „babás". szeme mindig cinkosul mosolygós, mintha a világot átölelni akarná úgy, hogy mindennek tudja a titkát. Abban már megbizonyosodtam együttléteinkből, hogy a világ valóságáról többet tud, mint mi mindannyian, akik körülötte vagyunk. Mély... Tovább

Fülszöveg

„Lilla kilenc hónapos volt, és a szőnyegen ültem mellette. Mondhatnám azt is, hogy játszottunk, de ez így nem igaz. Aki azt mondja, hogy egy csecsemővel játszik, az becsapja magát és a világot. Szóval csendben ültem, és követtem a szememmel minden mozdulatát, arcának, mosolyának, tekintetének minden „remekművét", amit általuk létrehozott. Mozgásba indult általa minden a szobában, és ahogy a levegő segítségével kapcsolatban volt mindennel, csodát teremtett. A hangok, amelyeken át megszólította a közösen élvezett kis világunkat a szőnyegen, fülemben olyan életet keltettek, amelyek a lélekben szólalnak csak meg. Minden tisztában volt vele ott a szőnyegen, hogy Lilla mit üzen, és minden Őérte volt ott. Mélyről kitekintő, „skorpiós", egyáltalán nem „babás". szeme mindig cinkosul mosolygós, mintha a világot átölelni akarná úgy, hogy mindennek tudja a titkát. Abban már megbizonyosodtam együttléteinkből, hogy a világ valóságáról többet tud, mint mi mindannyian, akik körülötte vagyunk. Mély bölcsesség és biztonság, amely általa megnyilvánul a világ bizonytalansága ellen. Csak remélni merem, hogy többen tudják, hogy amit elmondtam, az realitás, és nem működik bennem semmilyen érzelmi túlkapás. Hiszen ezt a valóságot bárki megtapasztalhatja, aki leül egy babaszőnyegre, és jelenlétével átengedi magát.
Szóval, ott ültem, és élveztem mozdulatlanságom minden pillanatát, eszembe sem jutott, hogy részt vegyek a játékok mozgatásában, vagy ebben a rendkívüli világkontaktusban. Azt gondoltam, hogy Lilla nem is figyel rám, és így meg sem zavarom Őt a felismeréseiben. Gondoltam én. Egyszer csak hasra fordulva átlendítette magát egy újabb ülési helyzetbe, és már előttem is volt. Mosolyogva, nagyon természetes mondanivalóját azzal közölte, hogy egyik kis kezéből a „semmit" átvette a másikba, amelyik hozzám közelebb volt, és a „súlyos üzenetet" átadta nekem. A „semmit". Ezzel a nagyon fontos és titkos feladattal megbízva engem, mélykék szeme megváltozott. Eltűnt belőle mosoly és „babaság". A már ismert mélység jelent meg benne, figyelem az „üzenet" felé, az értés, a felismerés, a találkozás felajánlása. Kezem a levegőben, kezemben a „súlyos üzenettel", és bennem a bizonytalanság, vajon „megértem-e?" És ismét, mintha időtlenségbe zuhantam volna és megint a nyugalom, a béke a lelkemben. Ebben a csendben értettem meg a titkát, amit átadott nekem. A szívem átmelegedett, tenyeremet bezártam és eltettem a nekem átadott titkot. Messziről, egy tündéri meséből visszaúszva, a szőnyeg mintáit megpillantva, a fejemet felemeltem és Lilla csillogó, huncut szemét láttam magam előtt ismét, szája sarkában egy negyedmosoly. Majd mindketten ott folytattuk a „játékot", ahol abbahagytuk. Sem szónak, sem mozdulatnak nem volt helye ebben a szövetségben, bármi érzéki dolog elronthatott volna mindent, és ezt mindketten nagyon tudtuk. Csillagbölcsességének üzenete átjárta a lelkemet." Vissza